Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

KŐHEGYI MIHÁLY Adatok és okmányok Madaras történetéhez (1526-1856)

paraszt emberek sem csömörlenek belé az mit az magyar uraknak" adóznak.

72 Az elmenekült magyar birtokosoknak történő adózás nem csak a földesúri erőszak következménye volt. A hódolt területek jobbágya sohasem vonta kétségbe a régi földesúr jogát, mintegy ezzel is kifejezve ragaszkodását a magyar államhoz és annak történelmi rendjéhez. Egyúttal kinyilvánította, hogy a török megszállást csak átmenetinek, ideiglenesnek tekinti. A kalocsai érsek járandóságát általában a füleki kapitányok szedték be.

73 Madaras 1650-ben 16 forintot fizetett az érseknek.

74 A falu tehát él, s nem néptelen a környék sem. Azonban 1663-ban már puszta. Ekkor iktatták be Bory Mihályt, Dvornikovics Miklóst és Posegai (Szalatnyai) Horváth Györgyöt a bácskai Kotthmar, Legye, Gara helységekbe és Tompa, Madaras, Ivánka és Sebesity pusztákba. Ennek Szelepcsényi György esztergomi érsek, továbbá Gyürki György és Szántó János ellentmondtak.

75 Bori Mihály és Dvornikovics Miklós az 1662. évi országgyűlés által kinevezett határkiigazító bizottság tagja volt.

76 A birtokadományt alighanem ennek fejében kapták a fizetésképtelen udvartól. Miután a beiktatás a távolból (longa manu) történt, a felek nem győzó'dhettek meg a helységek lakott vagy lakatlan voltáról. így fenntartással kell fogadjuk Madaras "puszta"-ként történő megjelölését. Ugyanis 1678-ban Madaras 5 forintot fizetett a kalocsai érseknek dézsma fejében.

77 Valami csekély lakosságának csak kellett lennie. Ez egyúttal az utolsó adatunk Madaras törökkori történetéről. A török magára nézve végzetes támadást intézett Bécs ellen 1683 tavaszán. Az egyesült keresztény seregek szinte elsöpörték Kara Musztafa nagyvezír csapatait, 1684 tavaszán pedig létrejött a "szent liga", (a császár, a lengyel király és a velencei 72 MAJLÁTH Béla, 1885. 281-282. 73 ACSÁDY Ignác, 1886. 249. 74 DUDÁS Gyula szerk. 1896. I. 260. - A kalocsai érsekek a XVII. század közepéig nemigen részesülhettek a hódoltságban fekvő falvaik adójából. A fordulat Szelepcsényi György érseki kinevezésétől (1657) számítható, aki több száz Bács, Bodrog és Solt megyei helység adójára jelentette be igényét. Feltehetőleg ennek az ügynek következtében jöttek létre azok a terjedelmes jegyzékek, melyet a Bács-Bodrog megye történetével foglalkozó monográfiák a legkisebb kétely és a legelemibb forráskritika nélkül tényként fogadtak el, holott a bennük található adatok, különösen pedig keltezésük felettébb problematikus. E nagy fontosságú forráscsoport alapos vizsgálata igen sürgető lenne. Szakály Ferenc fenntartásai jogosak és megszívlelendők. SZAKÁLY Ferenc, 1981. 266-267. - GYETVAI Péter, 1992. I. 91-92. 75 RAPCSÁNYI Jakab, 1934. 507. 76 I. Lipót 1662. évi decretuma (II) 37. cikkely, 6-7 (KOLOSVÁRY Sándor-ÓVÁRI Lipót, 1900. 249. 77 STELZER, Friedrich, 1883. 46-47. - Huszár István szedte össze mintegy 30 faluból a kalocsai érsek (Széchenyi György) jövedelmét. A legdélibb helyek: Kunbaja, Madaras, Kelebia, Pacsér. Gyetvai Péter, 1992. 92. - Hogy Madaras lakott ebben az évben, azt egy Koháry Istvánnak írott levélből (Kelte 1676. december 13.) is tudjuk. HEGEDŰS Antal, 1981. 160.