Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Sorszám Helység Töröknek adózó 1562-ben Magyar részre adózó 1570-ben 15 Mizse 33 37 16 Orgovány 6 17 Ollár 7 18 Pálka 39 31 19 Szabadszállás 37 43 20 Törtei 50 28 21 Üllés 17 Összesen: 462 390 Az 1566-os hadjárat pusztító hatása kétségtelenül tükrözó'dik az összesítés adataiban, amit nem is annyira az egyes települések adózói számának apadása, mint inkább egyes szállások elnéptelenedése jelez igazán.

20

' A korábban kialakult szervezet formailag egyébként valóban még fennmaradt. Erre utal, hogy az 1567-ben készített összeírás Berényben még 20, a Kis- és a Nagykunságban pedig 46 kapitányt vett nyilvántartásba. A változások sorát jelzi viszont, hogy az 1570-ben Egerben készült jegyzék bár négy kiskun széket jelöl meg: Mizsét, Kisszállást, Lajost és Szabadszállást, a korábban legjelentősebb Halas-székről nem is tesz említést. Ennek oka az, hogy maga Halas 1561-1691-ig a Paksy család magánföldesúri birtoka lett. Valójában a Kiskunság igazi pusztulása is csak ezután következett: 1593 és 1595 között az 1560-as években jegyzékbe vett kiskun települések mintegy kétharmada semmisült meg. Ráadásul itt is megfigyelhető, hogy a korábbi évtizedekkel szemben a háború lezárása után nem következett be egyfajta demográfiai regenerálódás és újabb anyagi akkumulálódás, hanem az állapotok évtizedekre konzerválódtak. Eger eleste után számottevően tovább szűkült a magyar közigazgatás lehetősége ebben a térségben. A kun koronabirtok kezelése ettől kezdve Vácról történt. A századfordulón a hosszú háború minden korábbinál nagyobb terhei és megpróbáltatásai tovább ritkították a kun települések Mivel egy török és egy magyar nyilvántartás adataival állunk itt szemben, hangsúlyoznunk kell, hogy a két közigazgatás szakemberei nem egyforma mércével mértek. Az eltérő' normák viszont nem teszik lehetővé, hogy a változásokat ezek alapján számszerűen is rögzíthessük. A török nyilvántartás adatai alapján viszont lehetőség nyílik arra, hogy két jelentősebb település és a Kiskunság adózóinak számát és adóik összegét összevessük. 1562-ben az egész Kiskunság 462 adózója 3679,3 forint értékű adóra volt kötelezve, Kecskeméten, tehát egyetlen mezővárosban 399 adózó 1327,9 forinttal volt terhelve. Még szembetűnőbb a Kiskunság gazdasági súlyának csökkenése, ha Ráckevével hasonlítjuk össze, amely mezővárost ugyanekkor 630 adózó után 5716,9 forint értékkel terhelt meg a török kincstár. FENYVESI László, 1985. 233.