Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

Kecskemét lakossága és vezetése nyilván sokallta a folytonos követeléseket, s segítségért tényleges földesurához, Károlyi Sándorhoz fordult. A neki küldött beadvány nem maradt fenn, de tartalmáról tájékoztat bennünket a generális titkárához, Varasdy Istvánhoz küldött levél. E szerint Kecskemét a Só'tér Tamás ezereskapitány által követelt compánia (100 ember) kiállítása miatt panaszkodik. „Az elkeseredett szegény lakosoknak tehetetlenségét olly valósággal írhatom Kegyelmednek..., készebbek közönségessen ezen nyavalyás helyeket pusztán hadni és el-széllyedni." A Károlyinak járó cenzust nem is tudják összeszedni, ezért azt kérik, hogy annak legalább felét borban róhassak le.

50 Pedig a terhek és megpróbáltatások java még ezután következett. 1705 márciusában Bottyán visszatért a Duna-Tisza közére. Rákóczi azt tervezte, hogy a Soltnál épüló' sáncból, melyet a császáriak ágyútűzzel zaklattak, Bottyán átkel a Dunántúlra, hogy az ott harcoló Károlyit megsegítse. De híd nem lévén a Dunán, Bottyán délebbre vonult, s Dunakömlőddel átellenben a Duna egy (ma már nem létező) kanyarulatánál építeni kezdte az imsósi (vagy: imsódi) sáncot. Mire azonban hidat is köttetett, Károlyi megint vereséget szenvedett (Balatonkiliti, 1704. március 31.), s hadai, mint egy évvel előbb, ismét elárasztották a körzetet. Bottyán Kömlődnél, immár a Duna jobb partján, egy római Castrum maradványait felhasználva, építeni kezdte Bottyánvárát, ami persze csak földsánc volt. Maga Rákóczi is azt tervezte, hogy Földvár elfoglalása után, átkel a Dunántúlra. Az imsósi hídon Eszterházy Dániel lovasságát küldte előre, hogy Földvárt délről, más csapatok pedig, Bottyán veetésével Solt felől támadják az erősséget. A császáriak azonban Glöckelsperg tábornok vezetésével Budáról kiindulva, megerősítették földvári őrségüket, s mivel Eszterházy csapatai fegyelmezetlensége miatt kivonult Battyánvárából, ezt az erősséget elfoglalták. A harcokban maga Bottyán is megsebesült, s kénytelen volt a hidat felgyújtani, s június 23-án visszavonulni a Duna bal partjára.

51 A fentiekkel csak azt a tényt kívántuk érzékeltetni, hogy 1705 tavaszától állandó hadjárás volt a Duna-Tisza közén, a három város körzetében. Mindez pedig ismét igen súlyos terheket, szolgáltatásokat vont maga után. Csak néhány példa erre. Dunapatajról 1705. április 2-án Bottyán az alábbi kategorikus parancsot, sőt, fenyegetést küldi a három városnak: 50 Kecskemét, 1705. febr. 16. Szabó György jegyző levele. BÁNKÚTI Imre, 1992-1994. I. 75-76. - 1705-tól általában 1000 lovas és 600 hajdú kiállítását követelték a három várostól, ennek kb. 55 %-át Kecskemét viselte. BANKÚTI Imre, 1992-1994. II. 30., 36., 53-54. 51 A körzetben folyó katonai eseményekre: MARKO Árpád, 1933. ESZE Tamás, 1954. (Adatokban gazdag, de eléggé egyoldalú előadás.) - Uő. 1955. passim. - Mindennek ellenére az 1705. évi Duna-Tisza közi események története még nincs feldolgozva.