Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

BÁNKÚTI IMRE Kecskemét a Rákóczi-szabadságharcban 1703-1711

„Az böcsületes kecskeméti, körösi és ceglédi bíráknak őkegyelmeknek sietve adassék. Ezen prancsolatomat vévén kecskeméti, körösi és ceglédi bírák! parancsolom fejetekre 100 arany bírság alatt, hogy mivel mostan az Tiszántúl való hadak, mellyek Méltóságos Generalis Károlyi Sándor urammal az Dunántúl voltak, sokan általjöttek és szöktek az Dunán: azért valahol, akár mezőn, akár helységtekben tanáljátok, ha tőlem vagy Károlyi uramtúl passussa nem lészen, fogjátok és rabságban tegyétek, mindaddig tartsátok, míg híremmé nem adjátok és parancsolatomat irántok nem veszitek." Ugyanaznap Soltról parancsot küld Szekeres István vicecolonellusnak: „Vévén ezen parancsolatomat, azonnal egy zászlóalja katonával mönjön el Kőrösre és Ceglédre, s hogyha azon helységek reájok vetett impositiót liszt, abrak és vágók aránt nem praestálták, vagy halogatást tönnének, úgy az gyalogokat is ki nem állították: az bírákot fogassa meg, azonnal kocsira rakatván, hozassa el magával, s az alatt specificált élésnek fogyatkozás nélkül való praestálását éjjelnappal sürgesse. Nem külömben cselekedjék kecskeméti bíróval is, kegyelmednek serio parancsolom, mivel itten feles hadak lévén, élés dolgában szükségben vannak. Azonkívül az minemű 60 akó bor van Kecskeméten, azt is parancsolja meg kegyelmed, hozassák kecskeméti bírák, úgy az mi abrakunkat is."

52 De még ennél is rosszabb volt, ha a katonaság beszállt a városba. Hogy ilyen eset előfordult, mutatja Máriássy Miklós levele: „Tegnap délután Ilosvay Imre uram maga, Majos János és Szabó Máté uraimék ezeréivel akaratom s talám magok ordere ellen per vim ide szaladtanak, ma sem akarnak kimenni, ezen helyséknek nem kicsin oppressiojára és kárára vagyon it való lételekkel és beszaladásokkal. Vágót, kenyeret és egyebet az helysék eő kegyelmeknek mezűben akart adni, de semmiképen tiszt uraimék nem akartak arra accedálni, az mint is négy vágót, kenyeret is elékségest kűttekk eő kegyelmeknek mezűre."

53 Kecskemét helyzetét és a katonaság magatartását jól jellemzi a ferences rendház gvárdiánjának, Bárkányi Jánosnak, 1705. július 12-én a fejedelemhez intézett levele (akinek egyébként 1688-ig egyik nevelője volt). „Nem tartóztathatom pennám Fejedelmi Méltóságának udvarlásátúl, minthogy magam praesentiáját tartóztatnom kell az mostani úti járástúl, 52 THALY Kálmán, 1865. 50-52. A sáncásáshoz küldött 100 munkást is Kecskemétnek kellett élelmezni. Uo. 52. 53 Kecskemét, 1705. jún 25. II. Rákóczi Ferencnek. BANKÚTI Imre, 1992-1994. I. 88-89. Kecskemét, 1705. júl 5. Páter Andrássy Miklós szintén a fejedelemnek. A hadakat nem tudja kivinni a városból. Ha nem kapnak fizetést, el fognak oszlani: „ez kemény nyakú lévén, azt mondgják, hogy óTí, Isten őket úgy segílljen, inkáb kaszálni, aratni mennek, hogy sem ily módon fizetés nélkül hadakozzanak". Uo. 93-94.