Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

A török kiűzését követő' felmérések megeró'sítették e dica jegyzékek meglehetősen pontos adatait. Az 1690. évi összeírás minden kétséget kizáró hitelességgel rögzítette a lakott és az elpusztult településeket.

16

'

1 A felsorolt tények ismeretében tehát egyértelműen megfogalmazhatjuk, hogy a magyar megyék, köztük mai megyénk jogelődei is folyamatosan jelen voltak a hódoltságban. A nekik szánt teendőket, ha nem is zavartalanul, ha nem is olyan hatékonysággal mint a királyi Magyarország területén, de ellátták. Az összehívott országgyűléseken küldötteik révén részt vettek a törvényalkotás folyamatában. Elérték azt, hogy a magyar törvényeket a magyar lakosság fenntartások nélkül betartsa. Ezen törvények alapján részben maguk, részben a mezővárosok és falvak bíráinak bevonásával a jogszolgáltatást biztosították, a törvényekkel szembeszegülőket megbüntették, a hatályos törvényeknek érvényt szereztek. Igaz, hogy a közigazgatás terén tevékenységük viszonylag szűk területen tudott érvényesülni, mindenekelőtt az adók kivetése és behajtása, valamint a várak védelmével, megerősítésével kapcsolatos gratuitus labor, az ingyenmunka kivetése és kikényszerítése volt tényleges feladatuk. E munka végrehajtásában természetesen folyamatosan igénybe vették a magánföldesurak segítségét is, akik a birtokukban lévő falvak, mezővárosok lakosait közvetlenebbül tudták ellenőrizni és befolyásolni. A magyarországi vármegyék jellegéből, azok feladatrendszeréből adódott, hogy határaik nem voltak szigorúan kötöttek. A királyi vármegyék időszakában inkább az volt a jellemző, hogy egy-egy vár hatóköre szűkült. Amint az ellenőrzése alatt álló területen újabb vár létrehozására nyílt lehetőség, területe osztódott.

165 A már kiépült vármegyék összevonását részben a közös ispánok személye, főként pedig a megváltozott politikai és katonai viszonyok eredményezték. Pest és Pilis megye egyesülését részben földrajzi helyzetük, főként pedig a hódoltság kiépülése követelte meg. A központi kormányzathoz közel lévő két vármegye élére nem volt oly mértékben szükséges önálló ispánokat kinevezni, miként a távolabbiak esetében. Ezekben, miként utaltunk is rá, az országos főméltóságok, esetenként pedig maga a király Az egykori kecskeméti járás mai megyerikhez tartozó részén az alábbi lakott helyek voltak: Izsák és Kecskemét. Elhagyott helyek: Kerekegyháza, Szentlőrinc, Kisbócsa, Nagybócsa, Kaskantyú, Kiskőrös, Kecske, Borbásszállás, Felsőalpár, Alsóalpár, Monostor, Bugac, Agasegyhá- za, Baracs.Ekkor Pest megye részeként tüntették fel a Kiskunságot is. Itt négy lakott helyet jelöltek: Kunszentmiklós, Fülöpszállás, Szabadszállás és mai megyénk határain kívül eső Lacháza. Lakatlan helyek voltak itt: Törtei, Kara, Kocsér, Lajos, Mizse, Páka, Kétszállása, Félegyháza, Broncszállása, Jakabszállása, Zomok vagy Galambos-Móricgátja, Matkó, Kerekegyháza, Bene, Kisbalázs, Böször, Csengek, Majsa és Szentlászló. A solti járásban lakott helyek voltak: Halas, Jankó (ma Jánoshalma), Szeremle, Pandúr, Kákony, Csanád,, Szöged, Ságh, Bogyiszló, Fájsz, Varajd (7 lakos, de semmijük sem volt), Bátya, Kalocsa, Foktő, Úszód, Kara, Zádor (csak két molnár lakta), Ordas, Pataj, Solt, Vecse, Apostag (négy lakossal, és csak 8 szarvasmarhájuk volt), Szalkszentmárton, Tass, Dusnok (3 lakossal, de semmijük nem volt). A felsorolás GALGÓCZY Károly, 1876. I. 64-68. alapján készült. Ezt figyelhetjük meg pl. Csanád vármegye esetében, amely egykoron a Tisza-Maros közötti rész egészét magába foglalta. Nógrád megyéből is pl. Pest vált később külön.