Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Marostól délre fekvó' területeken ténylegesen katonai igazgatás érvényesült. Érthető, hogy a magyar rendek nem voltak hajlandók ebbe az állapotba belenyugodni. Az egyes országgyűléseken ismételten szorgalmazták az egykori megyék visszaállítását, és azokon a polgári közigazgatás biztosítását.

133 Tekintettel arra, hogy a délvidéken a magyar nemesség szinte teljesen kipusztult, sem a hagyományok felélesztésére, sem a pontos igények megfogalmazására nem kerülhetett sor. Mégis a visszafoglalt területeken már 1699. december 2-án kinevezte az uralkodó gróf Thurnon János Henrik császári kamarást és tanácsost Bodrog vármegye főispánjává. Bács és Bodrog vármegyék viszont eleve csonkított hatáskörrel működhettek volna, mivel a császári udvari haditanács az ott élő szerbek kiváltságait nem kívánták csorbítani. Az volt az eredeti elképzelés, hogy a szerbek a vármegye területén élnek ugyan, de nem tartoznak a vármegye fennhatósága alá. Részben ez a felemás állapot, részben az a tény, hogy Bodrog megyének volt főispánja, de nem volt meghatározott, kijelölt területe, a következő évtizedekben több igen súlyos incidens kiindulópontja lett.

134 A szabadságharc alatti kölcsönös kegyetlenkedések nem használtak a szerb-magyar megbékélésnek. így a szerbeknek hálával tartozó udvar csak az 1715. évi országgyűlésen volt hajlandó érdemben foglalkozni Bodrog vármegye ügyével, ahol Nádasdy Pál személyében nemcsak újabb főispánt neveztek ki élére, hanem új pecsét-címert is adományozott az uralkodó.

135 Tehát ismét megválasztották mindkét megye tisztikarát, de a Bácskaként jelölt egykori terület kettéválasztására tett kísérletek nem jártak sikerrel, mert nem álltak rendelkezésre hiteles adatok arra vonatkozóan, mely települések tartoztak hajdan az egyes megyékhez. Előbb 1717-ben észak-dél irányban kívánták megvonni közöttük a határt. Ennek értelmében a keleti részen Opalánka, Obrovác, Kucora, Kiskér, Szabadka helységekkel Bodrog, a nyugati részen pedig Baja, Zombor, Tovarisova Bács megyéhez tartozott volna. Ez a megosztás azonban ellentétes lett volna a hódoltság előtti állapotokkal, és ezért Bács megye ebbe nem egyezett bele. Nehezítette az amúgyis súlyos érdekellentéteket az a tény, hogy több esetben az egyes megyék tényleges helyét sem tudták behatárolni. Tehát Bács és Bodrog vármegyék ügye nem volt egyedülálló. Igen jellemző, hogy 1720-ban Torontál vármegyét Békés vármegyével akarták egyesíteni, amit az csak nehezen tudott elhárítani. A hódoltság előtti Bodrog és Bács megyék tényleges fekvését, határait illetően sem volt sokkal tisztább a kép. Mivel kb. két évszázadon át nevük, településeik és tisztségviselőik a magyar nyilvántartásban nem szerepeltek, határaikat illetően 133 A két vármegye egyesítése érdekében különösen az 1703., az 1712., az 1723. és az 1728. évi országgyűléseken voltak igen aktívak a rendek. DUDÁS Gyula, 1896. I. 434. 134 Nemcsak presztízs okok játszottak közre, hanem az adóknak nem ritkán kétszeres beszedése és a különféle szolgáltatások mind két részről történő behajtása is. DUDÁS „ Gyula, 1896. I. 324-325. 135 DUDÁS Gyula, 1896. I. 403-404.