Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)
IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig
teljes volt a bizonytalanság. Állítólag az 1729-es országgyűlésen Bodrog vármegye annyira ismeretlen volt, hogy követét egy gúnyverssel tréfálták meg: "Non sedes, ignota fides, dubius comitatus, Non proprii crimes, nuntius iste qui est ?" 136 Az országgyűlés ismételt követelésére a rendkívül szorult helyzetben lévó' királynő' engedett, és az 1741: 18. tc. végül is elrendelte a felszabadult megyék visszacsatolását az ország többi részéhez. Ennek ellenére Bács és Bodrog megye Arad, Zaránd, Békés, Csanád és Csongrád megyékkel együtt csak 1750-ben szabadult meg a katonai igazgatástól. De még ez az intézkedés sem járt a törvényes és civil állapotok teljes visszaállításával, mivel Bács és Bodrog megyének a tiszai korona-kerülethez 137 tartozó több községét 1765-ben un. csajkás kerületté szervezték át, így ezt a területet kisebb nagyobb változásokkal a továbbra is megmaradt katonai határőrvidékhez csatolták, és több mint 150 éves politikai csatározások eredményeként csak 1873-ban került vissza az egykori megyéhez. Külön szervezetként működött a tiszai korona uradalom is. A két megye határainak érdemi megvonására újabb évtizedek múltán sem látszott remény, ezért a két megye ideiglenesen közös adminisztrátort kapott. Az elkülönülésére tett kísérletek azonban tovább tartottak, melyek nem egyszer komoly ellenségeskedéssé is fajultak. II. József 1785-ben meghozott közigazgatási reformja, amely megszüntette mind a vármegyék, mind a szabad királyi városok tényleges működését, átmenetileg felfüggesztette a két megye acsarkodását. A tíz kerületre osztott országon belül Bács és Bodrog megye csaknem egészében Torontál, Temes és Krassó megyékkel együtt alkotta a IX. kerületet, melynek székhelye Temesvár lett. 138 Mivel II. Józsefet reformjai nem élték túl, a korábbi évtizedekben kialakult megyei kereteket visszaállították és azok egészen a szabadságharc végéig fennálltak. Ennek a végeláthatatlan és meddő küzdelemnek a század végén a helyi tisztségviselők igyekeztek véget vetni. Bizonyos mértékig elősegítette szándékaik megvalósítását az a tény is, hogy 1793 óta épült a Ferenc csatorna, amely mindkét megyét érintette, illetve összekötötte. Mivel Mária Terézia uralkodásától amúgyis együttesen igazgatták a két megyét, országgyűlési követeik előterjesztették azok törvényes egyesítését. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta, és az 1802: 8. tc. ily módon vetett véget 136 Fordítása: Nem székhely, hite ismeretlen, vajon van-e? Nincsenek bűnei. Ki ez a ^ küldött? 137 ^ "Tiszáninneni kiváltságos korona-kerületet" az 1702-ben létrehozott tiszai határőrvidék egy részéből 1751-ben kezdte el szervezni Mária Terézia királynő, és ez a szervezeti egység kisebb módosításokkal 1848-ig állott fenn. Tíz helység alkotta: Martonos, Okanizsa, Zenta, Ada, Mohol, Petrovoszelló, Újbecse, Földvár, Túrja és Szenttamás. A kerület újranépesítése a mai Pest megyéből, a Jászságból, Heves megyéből és részben Csongrád megyéből történt. A mai Bács-Kiskun megye területéről valamivel több mint 2600 fő származott. GYETVAI Péter, 1979. 343-361. 138 EDELÉNYI-SZABÓ Dénes, 1928. 648-651.
