Bács-Kiskun megye múltjából 14. (Kecskemét, 1998)

IVÁNYOSI-SZABÓ TIBOR Jelentősebb közigazgatási változások a mai Bács-Kiskun megye területén 1848-ig

Név 1580-1582 1590-1591 Tavankút 16 23 Tornyos Újváros v. Zobnatica 26 21 30 Vizes 15 16 Vörösegyház 25 39 A tizenötéves háború alatt több éven át tatár hadak töltötték ezekben a megyékben a telet. Innen indultak pusztító portyáikra a Duna-Tisza közének északabbi részeire is. Dúlásaik az egész tájegységen belül szörnyűbb károkat okoztak mint a Mohács utáni évtizedek. A hosszú háború borzalmai után a XVII. század viszonylag békésebb évtizedei Bács és Bodrog megyék területén nem eredményeztek jelentősebb gyarapodást sem a lakosság, sem pedig a települések számát illetően. A felszabadító háborúk során, amikor ismételten tatár egységek és kuruc csapatok versenyt pusztítottak a török martalócokkal, csaknem lakatlanná és teljesen elvadulttá vált ez a táj is. Tehát különösebb túlzás nélkül megfogalmazhatjuk, hogy ennek a területnek nem is másfél, hanem két-két és fél évszázadon átnyúló csaknem folyamatos háborús állapot jutott keserves osztályrészül. Mindez azzal járt, hogy a török kiűzése után a magyar népesség az ország déli részéről csaknem teljesen eltűnt, nagyrészt kipusztult, a szerencsésebbek pedig elmenekültek. Még a XV. század derekán is népes és virágzó, csaknem teljesen magyar lakta Szerémség és Bácska területéről, a Duna, kisebb részben a Száva és a Dráva vonalától 100-150 kilóméterrel északabbra tolódott a magyar lakta terület határa. Pécs, Szekszárd, Tolna, Kalocsa, Halas, Szeged, Csanád és Arad által jelölhető vonaltól délre, tehát ezen belül Bács és Bodrog megyék egész területét is beleértve, gyakorlatilag nem számolhatunk magyar lakossággal.

132 A karlócai béke (1699) alapján Magyarország csaknem egésze felszabadult a török fennhatóság alól, csak a Temesköz maradt török kézen. A pozsareváci béke (1718) megkötésekor pedig már nemcsak az összes magyar terület mentesült a hódoltságtól, hanem a Habsburg-birodalom újabb területekkel is növekedett a Balkán északi részén. A déli határokat hosszú időszakra azután a belgrádi béke (1740) jelölte ki. Mégis a központi hatalmi szervek a török birodalom közelségére hivatkozva a felszabadult területek jelentős hányadát nem csatolták vissza Magyarországhoz, hanem ezek közvetlenül Bécstől függően külön katonai irányítás alatt maradtak még hosszú időn át. A Dráván túli részeken, a DunaTisza közének déli felén, az egész Bács és Bodrog vármegyében és a 132 GYALAY Mihály, 1989. 5.