Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Kemény János: A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914

díjakat, intézkedett a gyámhatóság által kiszabott bírságpénzek kezeléséről, a gyámpénztári kölcsönök kihelyezéséről, kijelölte azokat a pénzintézeteket, ahol az árvák pénzei elhelyezhetők és árvaszéki ülnököket választott. Az árvapénztár helyzetének rendezésére a közgyűlés likvidációt rendeltel.

22 1911-ben a bizottság a gyámpénztári pénzek elhelyezésének a felelősségével foglalkozott. A gyámügyről szóló 1877. évi 20. tc. 291. §-a megengedte, hogy a gyámpénztári pénzeket pénzintézetekben kamatoztassák. A törvényhatósági bizottság döntötte el, hogy melyik pénzintézetet válaszszák. Az esetleges károsodásoknál anyagi felelősséggel tartoztak azok, akik a kárt okozó pénzintézetet ajánlották. A 16 148/1910. BM számú rendelet eltiltotta a szavazástól azokat a törvényhatósági bizottsági tagokat, akik a pénzintézetek vezetésében érdekelve voltak. A közigazgatási bizottság szerint ennek az lett a következménye, hogy a leggazdagabbak, mint a pénzintézetek igazgatósági tagjai, baj esetén nem tartoznak felelősséggel, míg a jóhiszemű szegényebbeknek kártérítést kell fizetniük.

23 Igazságügy A közigazgatási bizottság 1877-ben az igazságügyminiszterhez írott beadványában kifejtette, hogy 1872-től - az új bírósági szervezet bevezetésétől - a kereskedelmi törvénykönyv megalkotásán kívül nem történt haladás az igazságügyi reformok terén. A bizottság szerint égető szükség lenne az egész magánjogot felölelő polgári törvénykönyv megalkotására. Ha ezt nem lehet egyszerre megcsinálni, akkor az egyes jogintézményeket különkülön kell a törvényhozás útján szabályozni. Nagy szükség lenne a bizottság szerint a büntető törvénykönyv és a büntető perrendtartás megalkotására és a hagyatéki eljárás szabályozására is. A tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatok közül a legfontosabbnak az uzsora korlátozásáról szólót tartotta a bizottság. Véleménye szerint az olyan országokban, amelyek anyagi alapját a mezőgazdaság képezi, az uzsora - vagyis a földművelő osztály pénzre szoruló részének lelkiismeretlen kizsákmányolása - a nemzeti létalapot veszélyezteti. Ezért nem szabad a földbirtokos osztály anyagi romlására vezető uzsorakamatokról kötött szerződéseket jogi védelemben részesíteni, és ezért kell a törvényben a legnagyobb figyelmet a kamatmaximum megállapítására fordítani. A beterjesztett törvényjavaslatban 10 % volt a kamatmaximum, ezt a bizottság megfelelőnek találta. A tárgyalások során azonban a 10 %-ot leszorították 8 %-ra, ami a bizottság szerint a vidéki pénzintézeteket különösen a takarékpénztárakat - igen nehéz helyzetbe fogja hozni. Ezek ugyanis 7-8 %-os kamatot szoktak fizetni a betétek után. Ha a kamatmaximum 8 % lesz, a betétekből rendelkezésükre álló pénzt csak 8 %-os kamat22. Uo. IV/27 - 245/1883. és IV/13 - 88/1885. 23. Uo. 47/1911. I.