Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Kemény János: A Baja Városi Közigazgatási Bizottság működése 1876-1914

egyenlőség esetén az a vélemény válik határozattá, amelyikhez az elnök csatlakozott. Ha a szavazatok kettőnél több vélemény között oszlottak meg, akkor először az előadói vélemény, utána a hozzá legközelebb álló javaslat, míg az ellenindítvány utoljára került szavazásra. A többség által kívánt kiegészítéseket, kihagyásokat és módosításokat az előadónak azonnal át kellett vezetni a határozati javaslaton. A határozat szövegét akkor is az előadónak kellett megszerkeszteni, ha az eltért a javaslattól. Az előadónak nem volt szavazati joga, ha a bizottság az általa első fokon hozott határozat elleni fellebbezést tárgyalta. Egyéb esetekben a törvény 20. §-a korlátozta a bizottsági tagok szavazati jogát. A bizottsági ülésen elfogadott határozatot a szakelőadó vezette rá az előadói ívre. Az ívet a határozat szövege alatt az elnök írta alá, és aláírás után átadta a jegyzőnek. Minden bizottsági ülésről jegyzőkönyvet kellett felvenni, aminek a bevezetőjében fel kellett tüntetni az ülés napját, a jelenlévők és a jegyző nevét. A bevezető után a lap közepére írták fel az előadó nevét, ez alá, a bal oldali hasábra került az előadott ügy iktatószáma és a beadvány tárgya, a jobb oldali hasábra pedig a határozat rövid kivonata. Ha az elnök a törvény 80. §-a értelmében név szerinti szavazást rendelt el, a határozati javaslat ismertetése után be kellett írni a jegyzőkönyvbe az ellenvéleményt, mégpedig annak teljes szövegét az indítványozó nevével együtt. Ez után következett a szavazás eredménye, majd a határozat szövege. A jegyzőkönyvben mindenkor fel kellett tüntetni azt is, ha a határozat ellen az elnök vagy az előadó fellebbezést jelentett be. A jegyzőkönyvet az elnök és a jegyző írta alá. A jegyzőkönyveket a terjedelmüktől függően évenként vagy félévenként be kellett köttetni. A negyedik fejezet a kiadóhivatal és az iroda működését írta le. A közigazgatási bizottság kiadói feladatait a városi iroda végezte. Az iratokat a bizottságtól jegyzékkel vette át, és ugyanígy osztotta ki leírásra. A kiadmányt leírás után egyeztetni kellett a fogalmazvánnyal. Az egyeztetés megtörténtét a fogalmazványon a leíró és az egyeztető aláírással igazolta. Az iratok aláíratásáról a kiadó gondoskodott, ő volt a felelős az elküldés pontosságáért is. A szakelőadók a jelentéseiket és a bizottsági határozatok alapján készülő kiadmányaikat a hivatali személyzetük segítségével készítették el. Az ügyrend ötödik fejezete az irattározás módját határozta meg. A közigazgatási bizottsági iratok a városi levéltárba kerültek, ahol a következő, római számokkal jelölt tárgyi osztályokba rendezték őket; I. Adóügy, II. Börtönügy és törvénykezés, III. Iparügy, IV. Gyámsági és gondnoksági ügyek, V. Hadkötelesek ügyei, VI. Közegészségügy, VII. Közoktatásügy, VIII. Közmunka- és közlekedésügy, IX. Posta- és távírdaügy, X. Fegyelmi ügyek, XI. Vegyes ügyek. A XI. osztályba azokat az ügyiratokat sorolták, amelyek a megelőző tíz tárgycsoport egyikébe sem voltak beoszthatok. Az