Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Péterné Fehér Mária: Az 1865. évi országgyűlési választások Kecskeméten

jogokból és törvényekből többet elvenni, mint amit a birodalom szilárd fennállásának biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem célszerű".

60 Deák közösnek nyilvánította az uralkodó háztartását, a külügyet, hadügyet és a fedezetükre szolgáló pénzügyet, közös vám- és kereskedelempolitikát indítványozott. A közös ügyek közös intézését a lajtántúli és magyarországi parlament egyenjogú küldöttségére kívánta bízni. Az ilyen alapon létrehozandó kiegyezés feltételeiként egy magyar kormány kinevezését, a magyar, erdélyi és horvát országgyűlés összehívását, új törvények szentesítését jelölte meg. A 48-as törvények módosításáról azonban szó sem volt. A császár a birodalom egységének biztosítását a „magyar kérdés" rendezésétől remélte. Az így regenerált birodalom megnövekedett erejével kívánt a nemzetközi porondon megjelenni. Új kormányának is alaptételként a Monarchia egységének biztosítását jelölte ki. A Schmerling leváltása után kinevezett Belcredi államminiszter magáévá téve ezt az alapelvet olyan átalakulásra törekedett, amelyben a nemzetek fölé emelt dinasztia az arisztokrácia segítségével kormányozza a birodalom egymást egyensúlyozó két felét, a föderatív szerkezetű nyugatit és a magyar korona égisze alatt egyesítendő keletit. Az osztrák kormány azonban nem bízott a kiegyezésre törekvő magyar politikai felek erejében, nem vonták ki a császári csendőrséget Magyarországról, de felszámolták a katonai bíráskodást (1865. július 1.), visszaállították a helytartótanácsnak a provizórium előtti hatáskörét. A kormányszékekbe konzervatív politikusok kerültek. A kancellár gr. Miláth György, a helytartótanács elnöke br. Sennyey Pál lett. A hatalomhoz jutott konzervatívok kiegyezési törekvésük sikerre vitele céljából legfontosabbnak az önkormányzati testületek politikai működésének megakadályozását tartották. Megbízható embereiket ültették a főispáni székekbe, akik messzemenő jogokat élveztek, ők lettek a megyei igazgatás teljhatalmú irányítói, akik feladatuk végrehajtásához fegyveres erőt is igénybe vehettek, önhatalmúlag szabályozhatták a megyei tisztviselők fizetését. Mailáth Gyöegy kancellár az országgyűlési tárgyalások mielőbbi nyugodt megtartásának feltételeként szükségesnek tartotta a provizórium idején kialakított megyei közigazgatási és igazságszolgáltatási szerkezet fenntartását, az önkormányzati elemek mellőzését. A városi törvényhatóságokban a királyi biztosoknak jogukban állt a külső tanácsok szerkezetének átalakítása, ugyanakkor kötelességük volt megakadályozni, hogy működésük során bármilyen politikai kérdést akárcsak érintsenek is. Az önkormányzatok mellőzése nagy felháborodást keltett országszerte, még Deák táborán belül is, elutasították a főispáni teljhatalmi jogkört. (Eötvös József és Tisza is hangsúlyozták annak szükségességét - más-más alapállásból -, hogy a majdani magyar parlamentnek felelős kormány és a megyei önkormányzat egymást feltételező, kiegyensúlyozó szerphez 60 SZABAD György 1979. 732-736. o.