Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

Kecskemét és Kiskunhalas fontosabb adótárgyainak értéke 1785/86-ban és 1846/47-ben. (krajcár) Adótárgy 1785/86 1846/47 Adótárgy Kecskemét Kiskunhalas Kecskemét Kiskunhalas Családfő 62 2/8 17 1/8 73 4/8 27 Igás ökör 62 2/8 12 1/8 29 45 Fejős tehén 62 2/8 20 1/8 73 4/8 20 7/8 Kocsis ló 62 2/8 24 2/8 29 12 Juh 4 1/8 2 1/8 14 6/8 6 6/8 Szántó 8 2/8 1 10 4/8 3 4/8 Szőlő 24 7/8 1 10 4/8 3 4/8 Malom 414/8 294 67 4/8 Kézműves 62 2/8 44 98 67 4/8 Kereskedő (3. oszt.) 311/8 189 7/8 98 135 ' A pénzbeli adózás mellett egészen 1848-ig jelen volt a terményjáradék, a „tizedszedés". A „dézsma", „tized" néven emlegetett adónem itt nem a püspöki tizedet jelentette, mert azt pénzben fizette a város, hanem az adórendszer egy bizonyos részét képezte. A török hódoltság utolsó éveiben borból, gabonából és a juhok után szedett dézsmát a város. Az 1669. évi rendelet szerint a búza estében ezt azzal könnyítették, hogy az aratórész kivétele után történt a tizedszedés. 1685-ben a búzának 20. részét (a pusztákon 30. részét), árpának, zabnak, ciroknak 10. részét (a pusztákon 15. részét), a kölesnek 10. részét szedte a város.

80 1690-ben a tanács a búzatermés 15. részét jelölte ki dézsmarésznek.

81 Az egyéb gabona, bor esetében maradt a tizedrész, nem téve különbséget „pénzes, nem pénzes kertek közt."

82 A XVIII. század közepén minden gabonából 1/15-öd részt szedtek. A minőségre is ügyeltek a dézsmaszedők, pl. nehogy seprő kerüljön be dézsmaborként, ha „Valakihez legkisebb gyanú támadt, hogy igaz dézsmát adott, hites emberek által borai megakóztassanak és ha csalárdságban kapattatik, a város számára elhordatnak."

83 A XVIII. század végén a ta79 Lásd: 81. sz. jegyzet 80 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 15. 81 HORNYIK János: 1860-1866. II. 220-221. 82 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 229. 83 Uő.: 1991/B. 230.