Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára

Annyi kétségtelenül igaz, hogy az uradalom minden felfogadott cselédnek, illetve családjának biztosított lakást. Azt azonban nem biztosította, hogy minden családnak jusson szoba - konyha, sőt még „banyakemencéssarok" sem. A fűtésre nem igen lehetett panasz, hiszen az uradalomnak volt elegendő fűtőanyaga: kóró, kukoricaszár, töredékes nád, sás, rőzse, amivel a cselédek kellő meleget teremthettek. Minden uradalmi birtokközpontban, majorban volt (élt) gazdaságvezető: intéző (ispán, kasznár). A névtől függetlenül a gazdaság vezetője és felelőse, aki teljes joggal felelős a birtokon folyó gazdálkodásért, s a birtokon történtekért. A század első évtizedében, 1909 -ben Csornán a „zsoldjegyzék" (bérfizetési jegyzék) alapján a következő személyek szerepelnek név és beosztás (munkakör) szerint: FITTLER DEZSŐ, intéző; HORVÁTH JÓZSEF, bognár és kovács (tanult kézműves). A gőzgépek megjelenése után az ilyen iparosok a „gépész" teendőit is el tudták látni cséplés vagy gépszántás esetén; LAKATOS JÁNOS, faragó (bognár és ácsféle), aki lehetséges, hogy csak ügyes kezű fúró - faragó ember; MÁCSAI JÁNOS, magtáros, akit feltétlenül a megbízható emberek közül választottak ki, hiszen a magtárnak (hombárnak) nemcsak a gabona tárolásáért kellett felelnie, hanem a termény minőségért is, szellőztetni, szárítani, forgatni kellett, védeni a kártevők ellen; VENN FERENTZ, első béres (vagy béresgazda), a béresek között az első, aki továbbította az intéző utasításait, beszámolt a végzett munkáról, olykor ő osztotta be a béreseket, kocsisokat a munkára, ellenőrizte őket, s szükség esetén továbbította a béresek kívánságait az intézőnek; ANTÓNI MIHÁLY, közbéres (és még követi 11 társa: CSELIK ISTVÁN; CSÓTI GERGELY; CSÓTI ISTVÁN; DUBAI FERENCZ; GREKSA JÁNOS; HANGYA FERENCZ; KÁKONYI ISTVÁN; KEREKES GYÖRGY; SZŐNYI JÓZSEF; TÓTH ISTVÁN; VÖRÖS KÁROLY.) Ez a 12 béres volt az uradalom igazi munkaereje, cselédje (szántottak, vetettek, jószágot etettek, gondoztak), nem ritkán kizárólag az első béres irányítása és felügyelete mellett. Követi őket négy kocsis: FISCHER MÁRTON; HUSZÁR JÁNOS; BÓNA JÁNOS; VÖRÖS JÁNOS - akiknek legfőbb tevékenysége a kocsikba (szekerekbe) fogott állatok (lovak) hajtása volt. (Közülük „egy" - mai fogalmak szerint - az intéző „szolgálati járműve" volt.) A kocsisok felelőssége természetesen a végzett munkán túlmenően kiterjedt az állatokra is. A Csorna puszta cselédségéhez tartozott még ANDRÁS JÁNOS, gulyás, aki a legeltetett állatokért felelt. Volt még két mezőőr (csősz): NAGY SÁNDOR és SÉSZTÓ JÁNOS, s a két fegyverrel is rendelkező ember biztosítani tudta a 3. 000 holdat kevéssel meghaladó puszta nyugalmát, a terményeket, az állatokat, halászóvizeket: mindent, ami a pusztához tartozott. Általános gyakorlat volt az uradalom területén, birtokain, hogy az alkalmazottak munkabérük jelentős részét természetben („komencióban")