Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára

kapták. 1909. I-II. negyedévi természetbeni bérük a következőképpen szerepel a „zsoldjegyzékben".

46 Együtt: „Buza: 114,57 Hl Rozs: 88,38 Árpa: 4,36 Bab: 12, 30 Hl Kemény hasábfa: 4ürméter Lágy hasábfa: 5, 67" Sajátos fényt vet a pusztán élő emberi munkaerőre, hogy a „zsoldkönyvben" szereplő 24 személyből csupán az intéző írta alá a nevét és egy „névíró". A többi cseléd görcsös keresztet tett neve mellé. Véleményem szerint elképzelhetetlen az ilyen mérvű analfabétizmus, hiszen Csornán is és a népesebb uradalmi pusztákon több évtizede volt már elemi iskola nem is beszélve a falvakról. Kétségtelen, hogy nehezen írtak, s még a név leírása is sok időbe telt volna. Talán éppen ezért „találták ki a névíró megbízatást". A csornai birtokon tehát a század első évtizedének a végén 24 ember volt a létszám. Mégpedig: 1 intéző, 2 mesterember - féle (kovács, bognár, ács), 1 magtáros, 1 első béres, 12 közbéres, 4. kocsis, 1 gulyás, 2 mezőőr. A csőszöknek a birtok, az épületek, termények, állatok védelme mellett más feladata is volt. (Igaz, ez is hajósi adatként bukkant elő, de érvényes lehetett ez Csornán is.) Külön díjazás mellett írtaniok kellett a duvadakat, kártékony mezei vadakat és szárnyasokat.) Az elszámolás (díjfizetés) negyedévenként volt. 1869.1. negyedévében 85 Ft 20 kr-t vehetett fel a hajósi csősz (mezőőr). Elegendő idő esetén érdekes feladat lehetne végignézni a „zsoldjegyzékeket", hogy mennyire volt állandó a pusztabeli munkaerő, mert ez sokat elárulna elégedett (beletörődött), vagy éppen elégedetlenkedő magatartásukról. 46 Érdekes adat születhetne, ha az uradalom minden birtokának egy évi „zsoldjegyzékét" (létszámot és bért) összegeznénk. Megbecsülni sem lehet, hogy milyen adatok kerekednének ki, hogy önmaga fenntartására mennyit kellett fordítania az uradalomnak.