Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)
Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára
a Csorna Karácsony pusztait soroltam fel, de igénybe vett még Kalocsán, Böddön, Drágszélen, Hilden, Érsekhalmán, Szentgyörgyön és Kelesén. A kifizetett ellenérték: 336. 421 K 22 kr. Legtöbbet a csornai gazdaságból vettek igénybe, főleg takarmányt.) Itt említem meg, de tárgyalása nem lehet feladatom, hogy a sajnálatos trianoni békediktátum a Bácsi kerületi birtokokat (Jugoszlávia néven) létrehozott államnak jutatta. Az 1892-ben készült és Haynald érsek halála után a kinevezett Császka György új érseknek átadott Bácsi (vagy IV.) kerület területe 16. 439 kh 1096 •. Tiszta jövedelme: 56. 524, 62 aranykorona. Az uradalmak elvesztésén túlmenően is súlyos helyzet állt elő, mert az egyházmegye alig 1/3-a felett maradt meg a főpásztori feladatok és jogok gyakorlásának lehetősége. S hogy ez mennyire lehetetlen és súlyos helyzetet teremtett a magyar katolikus egyház szervezetében, azt legszemléletesebben példázza, hogy a római Szentszék csak 1993-ban rendezte újra az egyházmegyei területeket, s tudomásul véve a realitásokat, az évszázadokon át létező „Kalocsai-Bácsi érsekséget" megváltoztatva „Kalocsa-Kecskemét társszékhelyű érsekséget" hozta létre. Ennek tényét - ha nem is könnyen -, de kénytelenek vagyunk tudomásul venni. 15 Egyébként az érseki székhely földrajzi fekvése, a vízrajzi jellemzők miatt viszonylag elzárt és nehezen megközelíthető volt a vízszabályozások előtt. Mire a Duna szabályozása befejeződött, akkorra már a vízi szállítást kezdte háttérbe szorítani a vasútépítkezés. Jórészt a földrajzi felszíni viszonyok miatt kerülte el Kalocsát a vasútépítés a Duna-Tisza közén, úgy, hogy Kiskőrösnél csak egy szárnyvasút révén csatlakozhatott a fővonalhoz, 15 Mindezek ellenére több szempontból is lehetnek fenntartásaink Kecskemét egyházmegyei társszékhellyé emelésével szemben. Ugyanis Kecskemét szerepe (talán túlzottan is) megnó'tt Bács-Kiskun megye létrehozásával és Kecskemét megyeszékhelyi „kinevezésével", amit megye széli helyzete is megkérdőjelez. Aközelmúlt nagyon erősen központosított állami, közigazgatási és pártapparátusa lehetővé tette (központi jóváhagyással), hogy Kecskemét meg tudjon felelni a „tájközponti" elvárásoknak, ami azzal járt, hogy jelentős mértékben „felélte a terület fejlesztésére fordítandó előirányzatokat. Nem egészen alaptalanuljárta ezen a vidéken: „Kalocsa baja Kecskemét" szólás, mert Kecskemét után Baja következett a sorban, de harmadik városként már nem állt fenn semmiféle sorrend Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, Kalocsa között (hiszen bizonyos mértékig kisemmizett városok voltak, de Kalocsa számára az érseki székhely inkább hátrányt jelentett. Ezt a felülről vezérelt fejlesztési koncepciót ma is tetten lehet érni a térségben, mert a kedvezményezett városok természetesnek vették és „felélték a fejlesztést."
