Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Dr. Kuczy Károly: A kalocsai érsekség gazdasági levéltár kéziratos térképeinek kartográfiai névtára

A jelentős társadalmi, gazdasági átalakulás, az egyházi tulajdonban maradt érseki földek és a telki állományból, maradványfóldből magántulajdonná váló, most már zömében „kisparaszti" földek közigazgatási, telekkönyvi, adózási feladatait KUNSZT JÓZSEF érseksége alatt kellett megoldani, s mint láttuk korábban, uradalmi alkalmazottakkal. Amikor a 60-as években zömében lezárul a jobbágyfelszabadulás közigazgatási jogi befejezése, gazdasági központokat, majorokat kellett építeni, hogy a kerületi központoktól távol, egyáltalában gazdálkodni lehessen, sőt a gazdálkodási formákat, gazdálkodási módokat is meg kellett találnia KUNSZT érseknek, illetve a gazdasági vezetésnek. Mindezek után KUNSZT érsek úrnak még elévülhetetlen érdemei vannak Kalocsa „iskolavárossá" fejlesztésében, hiszen a Jézus Társaságnak és a Miasszonyunkról elnevezett Iskolanővéreknek Kalocsára telepítése az ő nevéhez fűződik. Állíthatjuk tehát, hogy KUNSZT érsek Kalocsa legjelentősebb érsekeinek egyike - bár ilyen vonatkozásban nem emlegetik - a kibontakozó liberális polgári társadalomban a haladó szellemű és alkalmazkodni képes egyház egyik jeles képviselője. Az I. világháború végén bekövetkező katonai összeomlás egyenes következménye volt a román és szerb hadsereg magyarországi bevonulása. A románok azonban nem tudták biztosítani a hadseregük ellátását, ezért helyben pótolták „rekvirált" élelemmel utólagos, s valamelyest megfelelő pénzben fizetendő térítés mellett.

14 4 vagon búza (397,32 q) értéke 74044 korona 70 krajcár 100 q zab kifizetett ellenértéke 5500 korona 70 krajcár 298,46 q széna (q: 25 korona) 7421 korona 50 krajcár 1 db öreg kancaló (ára, értéke) 500 korona 1 db 3 éves kancacsikó (ára) 1200 korona A nyugta szerinti ellenérték 93666 korona 20 krajcár A vonuló hadsereg ellátása a középkorban volt kötelezettsége a terület lakosságának. Ez azonban már érvényét vesztette. Ennek ellenére a román csapatok élelmezésére jelentős mennyiségű gabonát és állatot vettek igénybe („rekviráltak") az uradalmi birtokokon - többek közt Csornán is. Tartalmazza a fölsorolás az 1919. november 10-ig igénybe vett és elvitt élelmet, állatot, takarmányt, amit 12-én térítettek. Ezt a főpénztári nyugta 1919. nov. 12-i keltezéssel ismeri el. Természetesen több uradalmi pusztán „vásárolt" a román királyi hadsereg hasonló módon és fizetett, ám ezúttal csak 14 156/1919. nov. 12-én kelt főpénztári iratanyag. Amegszálló román hadsereg az élelmezést oly módon oldotta meg (vagy egészítette ki), hogy „vett" (elvett, rekvirált) utólagos fizetés mellett. Ez történt Csornán is, mint több érsekuradalmi puszta (birtok) esetében. Ezt tartalmazza a fenti közérdeklődésre is számottartó iratanyag, ami az uradalmi (jószágigazgatói, számvevői - főpénztári) iratkezelésnek köszönhetően maradt fenn.