Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

Urasági adó kivetése 1828/29-ben Adótárgy Egység Kivetett összeg (váltóforint) Adótárgy Egység forint krajcár Ház 1. osztályú db 3 2. osztályú db 2 3. osztályú db 1 30 Szántó hold 6 Szóló' kapás 3 Pálinkafőző db 45 Malom db 30 A negyedik adófajta a püspöki tized volt, amit már „emberemlékezet" óta pénzben fizetett a város.

65 Az összeg 1700-tól egységesen 1000 forint volt évente. (A plébánosi tizenhatod felét a reformátusok kapták.) A pénzben történő dézsmaváltságot 1773-ban megerősítette a Helytartótanács. Az ötödik adófajta, a városi háziadó, a XVIII. század végén úgy alakult ki, hogy az infláció miatt a hadi és a megyei adóra a lakosoktól beszedett pénz nem fedezte a befizetendő összeget. Ezen eleinte úgy segítettek, hogy a város megemelte a vármegye által megszabott rovások értékét 1/8-dal, amit 1843-ban már úgy emlegettek a tanácsban, hogy az az emelés „mindenkor a Tekintetes Vármegye tudtával" történt.

66 Hamarosan kiderült azonban az, hogy ez nem fedezi a hiányt, illetve a város alkalmazottainak fizetését. Ezért aztán bizonyos adótárgyakra (elsősorban személyekre, házakra) meghatározott összeget vetettek ki. Az 1812-ben megalkotott kivetési kulcsot az 1820-as évek végéig alkalmazták. XII. táblázat Városi háziadó kivetése 1812-1829 közt Adótárgy Egység Kivetett összeg (váltóforint) Adótárgy Egység forint krajcár Családfő fo48 Fiú, lány, testvér to 30 Mester, kereskedő fő 1 64 Uo. 9. Fasc. 33/1829 65 HORNYIK János: 1860-1866. III. 254-269., 494, 507-510. 66 Uo. Fasc. 7. 61/1843. 67 Uo. Fasc. 3. 29/1812.