Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

Földesúri cenzus, illetve megváltási kamat összege 1743-1847 között Év Cenzus Év Cenzus Év forint krajcár Év forint krajcár 1743 4685 6 1/2 1827/28 7833 213/8 1760 7469 54 1838/39 9760 1768 6953 27 1846/47 11.423 46 1801702 5813 3 2/8 Ezeken kívüli földesúri terhekről így nyilatkoztak 1768-ban a kecskemétiek:

61 „... semmi némű Robotot, vagy is szolgalatott nem teszünk ... Földi akar minemű Terméseinkbül, ugy más akár melly Jószágunkból 9 det ... Konyhára valókbul tartozás vagy ajándék név alatt semmit nem adunk." A népes mezőváros lakossága az úrbérrendezés után megkezdte harcát a megváltakozásért, illetve a szabad királyi város státus elnyeréséért. Az előbbit 1784 és 1845 között sikerre vitte. A megváltakozás összege 303. 618,85 pengőforintra rúgott és néhány földesúrnak ezen felül cserebirtokot adtak.

62 A váltság-összeg 61,5%-át a Koburg-Koháry, 18,4%-át a Mottesiczky, 17,5%-át a Károlyi, 2,0%-á5 a Fráter, 0,3-0,3%-át a Sárközi, illetve a monostori Kovács rész tette ki.

63 Évente a tőke 6%-os kamatát fizették, amely gyakorlatilag megfelelt a cenzus összegének. A Koburg-Koháryakkal történt egyezség szerint a kecskemétiek az addig általuk használt vacsi pusztát adták. A földesúri adó kivetését - minthogy a jobbágytelkekre való felosztás Kecskeméten nem történt meg - néhány vagyontárgy, illetve személyek után végezték. A magyarországi gyakorlattól (a jobbágytelek méretétől függő földesúri adózás) teljesen eltérő módon Kecskeméten a legfontosabb adóalapnak a ház számított (a beszedett földesúri adó több mint 80%-ával) ami egyértelműen a szegényebb rétegek aránytalan megterhelését jelentette. 60 Uő.: 1979. 535-536. - 1508. c. 1801-1847. 61 NOVAK László: 1979. 537. 62 BÁLINTNÉ MIKES Katalin: 1979. 52. 63 1504-c. Fasc. 7. 47/1839.