Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

c/ Senator néhai Ladányi Gergely, Vég János, Boldog Antal Monostor pusztai birtokosok mellett új foglalásokat tettek,

80 a mint szinte senator Ladányi Sándor is a balló szegi földje mellett nagy új foglalásokat tett. dV Senator Sátor Péter is a csődöri földje mellett szinte a köz legellobűl tettzése szerént magának el foglalt földet.

81 e/ Senator Sátor Péter Páhi nevű zálogos pusztában a maga számára 100 első classisú jugerum földet el foglalván, azt maga nem birhatván, valamely Izsákon lakó zsidónak árendába adta, holott az adózó nép a földek szűk lettek miatt a köz szolgálatokra is elégtelen.

82 A 3-kat nézve a/ Nagy Istvány nevű gonosz tévő a tekintetes uradalmi törvényszék által egy esztendei fogságra, vasban töltendő köz munkára és 100 páltzákra ítéltetett, de a tanáts ezzel nem gondolván, a tekintetes törvényszék ellenére némely senator urak által számadó gulyásnak fogadtatott meg, és rabságát nagyobbadon a gulyánál töltötte.

83 b/ Nagy Jakab nevezetű mán több ízben keményebben fenyített gonosztévőt, akit az uradalmi tekintetes törvény szék sententia mediarte ad locum originis

84 vissza küldetni parancsolt, az el menetel helyett most is Senator Kis Pálnak számadó pásztora, és lakosnak is újjont bé vétetett.

85 80 Boldog Antallal szemben több hasonló vád is felmerült. Ezek közé tartozik, hogy Borbás pusztán jogtalanul szerezte meg maga számára Szél Raffael és Gábor 50 hold árendás földjét. A szenátor azzal védte magát, hogy a panaszt tevő ipa fiú utód nélkül halt el, és „nyomban annak minden árendás birtoka a régi gyakorlás szerént a helybeli magisztrátusnak szabad collatiója alá esett." Tehát a szenátor formailag jogszerűen járt el, mikor a tanácshoz fordult, és a szóban forgó 50 hold birtok „a publikum iránt buzgó szolgálattyai és fáradozásai tekintetébül nekie által adattak". Valójában a szenátor és a tanács ezen eljárása a városban kialakult szokásjoggal is ellenkezett. Éppen ezért a bizottság úgy döntött, hogy „a kérdéses föld bírása mindazért, hogy elegendő járó jószágaik vágynak, mint pedig azért, hogy a szolgálataikat meg teszik, és a köz terheket viselik, alkalmatossak volnának, és így a tanátsnak arra, hogy a fent említett Szél Rafaeltől és Gábortól a kérdéses földet elvette, elegendő oka nem lehetett, ... a többször érdeklett föld a panaszlott senatortól vétessen el, és annak birtokába Szél Rafael és Gábor helyeztessenek". I. 223-224. 81 Ezt a vádat maga a tanács sem utasította vissza. Egyben kinyilvánította: „kész a nevezett szenátor árendását, ha ollyan akad, feltserélni". I. 325-326. 82 A bizottság a szenátort elmarasztalta, annál is inkább, mivel neki hivatalból üldöznie kellene a másoknál tapasztalt hasonló cselekedetet, mivel a város statútuma tiltja, hogy egy nem itt lakos személy számára földet bérletbe adjanak. I. 249-251., ill. 326. Egyébként a szenátorokat ért hasonló vádak esetén a bizottság legtöbb alkalommal az úriszék kivizsgálását és állásfoglalását kérte, maga nem nyilvánított véleményt. 83 E váddal kapcsolatosan a tanács azzal védekezett, hogy a nevezett rab négy részletben, negyedévenként mind a 100 pálca büntetést megkapta. Gulyásnak egyébként nem őt, hanem a rab javaslatára annak egykori öreg bojtárját, Tóth Mihályt fogadták meg, akiért a rab kezességet vállalt. Őt magát pedig csak egy alkalommal és csupán két napra vitték ki Pusztaszerre a gazdasági hivatal kérésére, amikor „a gulya megzavarodott". Ekkor is a pusztázó hadnagy őrizete alatt segédkezett. Kétségtelen, hogy a bizottság a jogi formulákat messzemenően igyekezett figyelembe venni és azokat betartani. Éppen ezért ebben az ügyben a panaszt tevőknek adott igazat. Ezért arra szólította fel az úriszéket, hogy a rabot kötelezze, a szabadon töltött időt fogságban töltse le, a „városi tanácsot pedig keményen dorgálja meg, és hasonlóktul a jövendőre nézve hathatóssan tiltsa el." I. 201-204., ill. 326-327.