Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

aa/ Senator Boldog Antal Monostoron a város kaszállójábúl egy egész kazal szénát a szegényebb sorsú lakosok által a maga számára öszve rakatott,

58 és el hordatott 1822 esztendőben.

59 bb/ Senator Kiss Pál mint bíró 1815. esztendőben a városi lakosoktúl bé szedett dézsma búzabul több mérő búzát el vitetett, és azon búzát el adván vékáját akkori áron 12 forintyával számítván.

60 cd Therizia neve napján Szabó Sándor kanonier, mint hazafi tűzi játékot tévén, némely senatorok közben vetésekkel 500 ft. v.czed. fizetődtek ki a köz cassábúl, és a levegőbe el röpültettek.

61 nyítékot szerzett be, de egyben kénytelen volt elismerni, hogy „olykor némely tagjainak házokhoz egy két portio széna, egy veder mész, egy két kéve söprűnek való nyúl vessző tsakugyan vitetett. Meg történt az is, hogy némely város gazdái némely hivatal bélieknek egy boronát vagy egy pár ekének való szarvat küldöttek ... A mi a sáfároknak dézsma szedésekre nézve a nagyobb véka ismét panaszul tétetik, ezt a magistratus mindenkor orvosolni kívánta, jóllehet tapasztalta is, hogy a sáfároknak volna inkább a lakosok ellen méltó panasza". Az egyes tisztviselők tagadták a velük szemben felhozott hűtlen kezelés vádját, és különféle bizonyítékokat vittek a bizottság elé. A bizottság ezekkel az esetekkel és személyekkel kapcsolatosan röviden és igen summázottan fogalmazta meg véleményét: „Minekutánna a város javaiból kedveskedni nem lehetne, ugyanazért a panaszlottak kötelességében állott volna a számára küldött szalmát mindenkor visszaküldeni. Mint elöljárónak pedig az e féle dispenzátiokat akadályoztatni. Mellynél fogva e beli tselekedete egyáltaljában helytelennek találtatik. A mennyiben pedig az ellene feladott panasz még ki merítve nem volna, annak tökéletessen való ki vizsgálása az úriszékhez utasítandó lészen." I. 205-216. A bizottság a védelem újabb érveit Pesten hallgatta meg, ahol a panaszt tevő helybeli lakosok érthetően nem tudtak személyesen megjelenni. Részben ennek is köze lehetett ahhoz, hogy a bizottság a vizsgálat eredményeinek összegzésekor lényegesen visszafogottabban fogalmazott a magisztrátus és a város alkalmazottainak visszaéléseivel szemben. Az esetek aránytalanul nagy részében a tényleges vétség jelentőségét kisebbítették, illetve a vádban foglaltakat túlzottnak minősítve az elmarasztalástól és orvoslástól eltekintett. 58 A bizottság elfogadta azt az érvelést, hogy ez olyan széna volt, amelyet nem lett volna érdemes a város számára megmenteni, így a vádat alaptalannak minősítette. I. 313-314. 59 Nemcsak Boldog Antallal, hanem sok más személlyel kapcsolatosan is a hasonló vádak sorát nyújtották be. Ezek egy részét az érintettek egyértelműen tagadták, többen részben vagy egészben elismerték a vádak jogosságát. A tengeri kígyóvá vált ügyeket a bizottság végül is oly módon zárta le a maga részéről, hogy részben az okozott kár megtérítésére kötelezte az érintetteket, részben pedig úgy döntött, hogy „a kár mennyisége az úriszék által ki nyomozandó lészen, mely megesvén a pananaszlott annak módja szerént marasztaltasson". I. 218-222., ill. 240-249. A Kiss Pálra vonatkozó vádakat megalapozatlannak ítélte a bizottság, amely „tiszta állításon épül", tehát bizonyítani nem tudták azt. I. 313-314. 60 A hasonló esetek egész sora merült fel a vizsgálat alkalmával, melyeknél sok beismerő vallomás is született. A bizottság érdemi elmarasztalása mégis elmaradt. 61 A kiadást azzal kísérelték menteni, hogy a tűzijátékot Ferdinánd hercegnek a városba történő érkezésére készítették volna. Mivel azonban a látogatás elmaradt, az elkészített tűzijáték anyagát fel kellett használni. A bizottság egyrészt rámutatott a tanács nyilatkozataiban meglévő ellentmondásokra, másrészt leszögezte, hogy „a tanátsnak nem állott hatalmában a köz cassából hasonló