Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Iványosi-Szabó Tibor: Társadalmi ellentétek Kecskeméten 1822 táján

lévén, meg gazdagodtak nem tsak, hanem némellyek meg is nemesedtek,

35 sőtt némellyek csere és zálogosítások által a városban, némellyek java elő mozdítására hiteket tették le, földes úri birtokot is szerzettek, és mind amellett is most is a tanátsban vágynak, és bíróságot viselnek. g/ Hogy az egész tanáts közelebbi vérséges öszve köttetésben lévén, minden controleria nélkül oly nevezetes jövedelembűi, mint hogy a számot adó tisztek, a millyen a bíró, minden esztendőben változnak, majd ez, majd annak sógora meg gazdagszik.

30 hf Hogy a kisebb szolgáknak is legyennek a pénz keresésre és az adózó nép meg károsításira alattomos uttyai. i/ A többször érdeklett tanáts oly tagokbúi áll öszve, akik még most is számadás terhe alatt vágynak. k/ Hogy számtalan és fényes deputatiókat küld ki, a deputatusok pedig a kiadásokról soha sem számolnak, hanem tsak átalyában jelentést tesznek, hogy a bétsi deputatio 5000 forintokat költött, holott akár mellyik szabad királyi városnak sem szabad domestica cassajábúl a 35 A panaszok nincsenek a nemesek ellen kihegyezve. Ez nyilván annak is köszönhető, hogy a mozgalommá szélesedő elégedetlenség vezetői között néhány nemes is volt. A városi tanács a magyarázkodások során viszont többször is felvetette, hogy a nemesek egy része nem tesz eleget a közterhek viselésében rájuk háruló kötelezettségeknek. Tekintettel arra, hogy az ország törvényeiben rögzített nemesi kiváltságok ellen a bizottság nem akart véteni, a megfogalmazásnál igen körültekintően járt el: „erre nézve azt gondolja a deputatio, hogy minekutánna a magistratusnak a helybeli nemességgel tett ... egyezés szerént a kért hatalommal maga a városi tanáts fel ruházva volna: ahhoz képest magát mindenekben ahhoz alkalmaztassa." I. 177-178. 36 A jelzett összefonódás nemcsak a tanácson belül volt nyilvánvaló, hanem az electa communitassal is. Nemes Szeles Gábor, nemes Muraközy János és több panaszt tevő céh mester azt hangsúlyozta, hogy „a most választott electusok között sokan tzégéres vétkeikről ismeretesek, és a népnek botránkozására vágynak", ezért azt kérték, hogy ezek helyett válasszanak új electusokat. A bizottság nem óhajtott minden panasznak eleget tenni, ezért többször salamoni döntésekre kényszerült. Szeles Józsefet, aki szenátor volt és az összeférhetetlenség ellenére megválasztották az electa communitas „elölülőjének", elnökének, arra kötelezte, hogy mondjon le korábbi tisztségéről, és így megtarthatja elnöki székét. A bizottság is kénytelen volt leszögezni, hogy „sokan az újonnan választott electusok közül szoros attyafiságos egybe köttetésben legyenek", és „a választás némely részben hibássan esvén meg". Ezek hatására a bizottság úgy döntött, hogy a két ülés között sorra került választást tudomásul veszi ugyan, de a felmerült jogos vádak miatt „azon electusok, a kik egymáshoz szoros vérséges egybe köttetésben vágynak, úgy tekéntettnek, mintha azok nem is válaztattak volna". Az ezek helyére történd választások során viszont választhatók lesznek „más betsületes czéhbeli mester-emberek is" A tanács megregulázása során a bizottság vigyázott arra, hogy a választott közösség túlzott ambícióit lenyesegesse és a magisztrátus tekintélyét megőrizze. Ezért felhívta a figyelmet arra, hogy „az electa communitas ... kinyilatkoztatásában ollyan hatalmat látzatik ruházni magára, melly a jó renddel ... szemlátomást ellenkezik." Rögzítették tehát, hogy „a városokban a helybeli tanáts a ki az egésznek parantsol, és mindeneket bizonyos korláttok közé a jó rendnek fent tartása végett szorít." I. 71-77. A tanács soraiban lévő rokoni kapcsolatokkal ezútal röviden végzett a bizottság. November 18-án 3. számú határozata lakonikusan fogalmazott: „a tanáts tagjai közül az attyafiságos egybe köttetés tisztíttasson ki." I. 81. Miként több más vádpontra, később erre is visszatért még a bizottság.