Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

ek" a zsellérek kategóriájába kerültek, személyükre és ingó javaikra nézve. A „harmadrendbeliek" és a „negyedrendbeliek" közé tartozók családonként 2 forintot és „ha feleséges fia vagy veje vele egy kenyéren vágynak", azok után külön 1 forintot fizetnek. A kertészek fűbért fizetnek: hámos ló, jármos marha és „öregebb" sertés után 30 krajcárt, heverő jószág után 1 forintot, egy évesnél fiatalabb sertés után 15 krajcárt, juhok után 12 krajcárt. (Néhány évvel korábbi rendeletében „különösen a zsellérek és a kertészek" esetében a város megengedte az ürgeírtás adóba történő beszámítását, egy ürgebőrt 1 garassal számolva).

16 A lakosság ingó- és ingatlan vagyonát, termését, jövedelmét az évenként elvégzett adóösszeírásokban rögzítették, melyek a XVIII. század derekától készültek nagyobb részletességgel, a tanács megállapítása szerint „mind a portionak, mind a földesúri cenzus Quantuma... egyenetlen volta" miatt.

17 Az adózókat az összeírok a lakásukon felkeresték, de időnként a tanács személyesen behívta őket a városházára, hogy „conscriptiójok megigazíttasanak".

18 Szigorúan büntették az eltagadókat, általában az eltagadott jószág elkobzásával.

19 Az összeírok tévedései ellen a lakosok panasszal élhettek. Pl. 1823-ban Király László szabót az első „classis"-ba sorolták, „ezáltal felette terheltetvén".

20 Nóvák Gergely ács mester árendáját 340 forintban állapították meg, holott a panaszos szerint az legfeljebb 200 forintot tett ki. A bejelentett sérelmek megvizsgálására a tanács a saját tagjaiból „deputatio"-t küldött ki, amely a feladata elvégzése után jelentést tett. Másfél évszázad vagyonösszeírását vizsgálva egyértelmű növekedés csak az adófizető személyekben, a lakosság gyarapodásában tapasztalható. Az adózásban mentességet kaptak a város tisztségviselői és alkalmazottai.

21 Ezen kívül - teljes, vagy részleges adóelengedésnél - bizonyos körülményekre (mint 1728-ban „Szarvas Istvánnak feleségének nyomorúságát tekintvén engedtetett 2 tallér")

22 tekintettel volt a tanács. Egy 1797-es határozat szerint azok az asszonyok, akiknek férje „actualiter" katona, személyük után nem, csak jószágaik után fizettek adót.

23 1780-ban történt szabályozás alapján az obsitos katonáknak a földesúri cenzusba történő személyi adóját a felére = 90 krajcárról 45-re) csökkentette a város.

24 16 Uő.: 1991/B. 178. 17 BKL 1504. b. Tanácsi jegyzőkönyvek. 1755. augusztus 19. 18 BKL 1503. Kecskemét város Választott Községének iratai a. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1825. március 21. 19 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 37. 20 1504. c. Fasc. 3. 75/1823. 21 BÁLINTNÉ MIKES Katalin: 1979. 29. 22 1508. c. 1728. 23 IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 100. 24 Uő.: 1991/B. 265.