Bács-Kiskun megye múltjából 13. (Kecskemét, 1994)

Szabó Attila: Kecskemét adóterhei a XVII. sz. végétől 1848-ig

A társadalom gerincét a gazdák alkották, minden vagyoni kategóriában döntő súllyal képviselték magukat, kivéve a nincsteleneket. A zsellérek zöme vagyontalan és törpegazda volt (1707-ben 89,3, 1757-ben 98,8%, 1847-ben 99,5%). Mindezek ellenére a zselléreknek még földjük, szőlőjük is lehetett. A lakosság töredékét kitevő armalista nemesség a XVIII. század végéig nem élhetett kiváltságaival.

10 Ugyanúgy adózott mint a többi kecskeméti lakos. 1799-ben járult a város hozzá, hogy terheiket ne contributioként, hanem taxaként fizessék. (Quártély helyett másfél, forspont helyett két forintot adtak.)

11 Másrészt a városi communitas évtizedekig tartó küzdelmet folytatott a nemesi adófizetés törvényesítésére. A város sérelmezte, hogy a drágán megváltott földesúri előjogot a nemesek váltságdíj megfizetése nélkül élvezik. A vármegye 1844-ben hozott határozatot arról, hogy a város akár végrehajtás útján is érvényesítheti a nemesekkel szemben az adó- és a váltság kamat fizetését. A nemesek a város vagyonos polgárai közé tartoztak

12 (közép- és nagygazda kategóriába tartozott a nemesek közül 1707-ben 72,7%, 1757-ben 72,8%, 1847-ben 56,3%). 1847-ben a társadalom 2,8%-át kitevő nemesség - többek között - a jármos ökrök 11,6%-át, a hámos lovak 7,2%-át, a juhok 25,4%-át a szántó 22,3%-át, a malmok 21,1%-át mondhatta magáénak. A XIX. század elején az addig esetlegesen, vagy nem adózó rétegek kötelezettségeit pontosan körülírták a városi statútumok. 1809-ben „az idevalóknak mindezideig ismert" zsidóságot az állami adón kívül városi adófizetésre is kötelezték.

13 (A XVIII. század elején a görög kereskedők nem kerültek be az összeírásba, annak a boltnak a tulajdonosát adóztatták meg, ahol működtek.)

14 1820-ban rendeletet hozott a város a kertészek adózásáról, minthogy a „pusztákon tartózkodó kertészek, tanyapásztorok és magános csőszök adózásainak beszedésével sok hijánosságok történnek."

15 A szabályzat szerint a kertészeket úgy kell tekinteni, mint a tanyasi csőszöket, vagyis közönséges adó alá nem tartoznak. Ugyanakkor a tanács szerint a város gondoskodik a közrendről, peres eljárásról, piac fenntartásról, amelyeket ők is élveznek, mint a többi lakos. A város ezt figyelembe véve négy (vagyoni) osztályba sorolta őket: 1. A városon kívül laknak és földdel bírnak. 2. A városon kívül laknak, csak szőlőjük van. 3. A gazdáik tanyáin laknak, semmi ingatlan vagyonuk nincs. 4. Juhászok, akiknek nincs ingatlanuk és a feleségük mint kertész szolgál. Az első osztályba tartozókat a „rendes adókulcs" alá vették, mint birtokos lakosokat. A szőlővel bíró „másodrendbeli10 RÉVÉSZ László: 1956. 23-24. 11 1504. c. Fasc. 9. 33/1829. 12 rVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1991/B. 145. 13 Uő.: 1991/B. 145. 14 Uő.: 1989/B. 169. 15 Uő: 1991/B. 191-203.