Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

1785-ben, II. József uralkodása idején egy a korábbitól minden szempontból eltérő vállalkozás vette kezdetét. Indoklása a korabeli megfogalmazásban így hangzott: „Eő Felsége az új nemzetet régi fortélyos élete módgyábul egészen ki akarván vetkőztetni, mely leginkább a rossz nevelésbül veszi eredetét, kegyelmesen elrendelte, hogy hat esztendősökön felül tizenkét esztendősökig gyermekei mind el szedessenek és magyar jó lakosoknak osztassanak. Hogy pedig annál helyesebben neveltessenek, akik fel fogják, esztendőnként 18 forint jutalmok lészen. Aki azért cigány gyermeket fel kíván fogni, a város házánál jelentse magát."°

6 Az év során 52 cigány gyerek került magyar családokhoz. Az összeírás végén lévő megjegyzés szerint „otthon lévő czigány purdék" száma 6 volt. Valójában a hivatalosan megszabott korhatár mindkét irányban módosult, mert 5-től 16 év közötti gyerekek kerültek el családjuk köréből. A gyerekek közül öt éves volt 5, hatéves 5, hét éves 14, nyolc éves 4, kilenc éves 4, tíz éves 8, tizenegy éves 1, tizenhárom éves 3, tizennégy éves 4, tizenöt éves 2 és tizenhat éves ugyancsak 2. Feltétlenül ellen kell szegülni minden olyan kísérletnek, hogy a mai szemléletmódot, a mai politikai célokat és mentalitásokat valamilyen formában visszavetítsük a két évszázaddal korábbi elképzelésekre, próbálkozásokra. Tehát nem valamiféle rasszista megnyilatkozás volt ez a központi hatalom részéről. Nem a kirekesztés, a megbélyegzés, az esetleges kiirtás szándéka húzódott meg emögött. Nyilvánvaló oka az volt, hogy a korábbi letelepítési és asszimilálási törekvések nem jártak, nem járhattak eredménnyel. Az uralkodó alapvető célját már korábban jeleztük. Hangsúlyosan ki kell emelni, hogy II. József célja és eljárásának módja a magyarsággal szemben sem volt semmivel sem kíméletesebb, csak a fennálló körülményeik nem tették szükségessé, hogy ugyanúgy járjon el velük mint a cigányokkal. Esetünkben is az történt, hogy kiiktatta törvényeinket, közigazgatási hagyományainkat, felszámolta állami önállóságunkat, helyettesíteni kívánta nyelvünket, kultúránkat egy merőben más jellegüvel anélkül, hogy bármilyen formában erről a magyar nép vagy a magyar nemesség véleményét kikérte volna. Nyilvánvaló tehát, hogy itt a felvilágosodás alapállásainak egyfajta eltúlzásával is találkozunk. Ma már naivitásnak tűnik, hogy a cigányság problémáját egyszerűen a „rossz nevelés" számlájára írták, és társadalmigazdasági felemelkedésüket, kulturális fejlődésüket a családi nevelés átalakításával kívánták megoldani. Tudnunk kell viszont, hogy Rousseau hatása ezekben az évtizedekben még felmérhetetlenül nagy volt, és sokak számára állítása megkérdőjelezhetetlen maradt. A „fortélyos életmódból" való kivetkőztetés célként való kitűzése egyébként azt is jelzi, hogy ezúttal 56. IV. 1504. d 189. A 18 forint jelentős összegnek számított. Egy napi napszámbér 6-10 krajcár közötti volt általában. Tehát körülbelül egy napszámos félévi keresetével volt egyenlő. L. bővebben:IVÁNYOSI-SZABÓ Tibor: 1989/, illetve vásárló értékére vonatkozóan: 1985/b.