Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

ni annyi volna, mint a szegény magyar lakosok rontására derék eszközöket rendelni."

55 Ebből a döntésből is a cigányság régi életformájának megbélyegzése és életvitelének adminisztratív, végső soron erőszakos eszközökkel történő megváltoztatására irányuló szándék sugárzik. Nem kétséges, hogy a központi hatalom a jobbágygazdaságok számának a növelését kívánta letelepítésükkel elérni éppen úgy, amint a korábbi évtizedekben a nagy betelepítésekkel is lényegében ez volt a célja. Az adózó alanyok számának növelésén túl viszont kétségtelenül az is motiválta a központi hatalmat miként a megyei és a mezővárosi közigazgatást is, hogy az esetleges letelepedés révén a jobban szemmel tarthatók, szokásaikban, életmódjukban a nagy többséghez idomuló cigányok a korábbinál kevesebb gond forrásaivá válnak, és szociális emelkedésük mellett a közbiztonság is nyerne ezen változásokon. Érdemes felfigyelni ezen egyik első határozatra azért is, mert több szempontból különböznek majd tőle a sorban utána jövők. Bár ez is jogilag egyértelművé tenné a cigányok helyzetét, kisebb telekkel rendelkező gazdák vagy zsellérek lehetnének a város határában, de ez alkalommal még semmiféle különösebb kedvezményt vagy segítséget nem villantanak fel előttük, hanem inkább csak a hatalom kívánságait, elvárásait sorolják fel. Tehát saját erejükből, minimális megtakarításaikból kellett volna a gazdálkodáshoz szükséges alapokat megteremteniük. A házhely és esetleges szántó iránti kérelmezőket nemcsak nem segítik, hanem lényegében ezúttal még különféle feltételeket szabnak. A következő tíz esztendő eredménytelensége bizonyos változásokat hozott a különféle hivatalok szándékában és főleg módszereiben. Az 1769es kecskeméti statútum már azt emeli ki, hogy „ha magukat a magyarok életmódjához alkalmazzák, azokkal egyenlő sorban levőnek fognak tekintetni." Ez számukra még elég talmi ígéretnek minősülhetett, hisz korábbi életvitelük révén bizonyos mértékig szabadabban élhettek. Fontos változást jelez viszont az az ígéret, hogy „Aid érdemes lészen élő földdel is jutalmaztatik." Ez már a segítés egyik konkrét jele és igénye, másrészt túl is mutat a helyi gyakorlaton annyiban, hogy a várostól bérletre földet általában csak az kaphatott, aki rendelkezett megfelelő igaerővel ahhoz, hogy azt részben megművelje, részben pedig teljesíteni tudja a rá háruló különféle közterheket. Hangsúlyozni kell viszont kellőképpen azt is, hogy részletes és alaposan átgondolt tervezet nem készült ennek végrehajtásához helyben sem. Egy ilyen több tucat családra kiterjedő akciónak igen komoly anyagi vonzata lehetett, amely a helybelieket terhelte volna elsődlegesen, és még csak kísérletet sem tettek annak érdekében, hogy magukat a cigányokat valamilyen formában bevonják, megnyerésükkel próbálkozzanak, így az újabb tervezet sem hozhatott a korábbinál nagyobb sikert. 55. XV. 9.