Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)
Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)
volt. A gyerekek száma összesen: 167 fö, és egy családra átlagosan 2,7 gyerek jutott, ami valamivel magasabb mint a hét évtizeddel korábbi. Az adatfelvételek lehetővé teszik hogy áttekintést kapjunk a cigányok vallási megoszlásáról is. 1768-ban Magyarországon a cigányok aránytalanul nagy része, 84,9% katolikus volt, és csak 10,3%-a a református. 54 Kecskeméten ettől jelentősen eltért megoszlásuk, mivel a katolikusok aránya csak 75,3%, a reformátusoké pedig 24,7%. Tehát, ha nem is követte pontosan a magyar lakosság vallási megoszlását, viszonylag közel állt ahhoz (kétharmad-egyharmad arányhoz). A rövid demográfiai kitekintés lezárásakor nem mellőzhetjük annak a néhány adatnak akiemelését, amely az 1838-as összeírásban fellelhető, és amelyek a helyi cigányság egészségi állapotára valósabb betekintést engednek mint a korábbi feljegyzések. Az összeíró 12 esetbejegyezte fel, hogy a családfő „nyomorult" (kettő a szemére), egynél-egynél, hogy elgyengült, nehézséges, tehetetlen (70 éves), köszvényes (38 éves), beteges (30 éves). Három esetben állapította meg, hogy „világtalan". Tehát 20 esetben, és ez csaknem a háztartások negyede, rendkívül súlyos egészségi gondokat rögzítettek. Ha ehhez hozzávesszük, hogy négy családfőnél a megjegyzés rovatba az került: szegény, és mind a négy családban több gyerek volt, igen lehangoló kép tárul elénk a helyi cigányság egészségi-szociális helyzetét illetően. Ezen nem változtat semmit sem az a tény, hogy a városban a nyomor szintjén rajtuk kívül is több tucat család élt ezekben az évtizedekben. 5. ASSZIMILÁCIÓS TÖREKVÉSEK A lakosság többségétől szokásait, nyelvét és életmódját tekintve eltérő cigányságnak az asszimilálása komolyabb formában a felvilágosodáson nevelkedett, de abszolutizmusra törekvő uralkodók és tisztviselőik részéről merült fel. Politikai céljaiknak megfelelően ennek kihatása hamarosan jelentkezett a megyei és a mezővárosi közigazgatáson belül is. 1759. május 15-én kelt tanácsi jegyzőkönyvből Hornyik János az alábbi részt jegyezte ki: „cigányoknak resolváltatott: A felséges Consilium parancsolattyának az a célja, hogy a cigányok szántás, vetés, kasza, kapa, sarló, vella forgatás által keressék élelmeket, s a lóval való kereskedés és csereberétől éppen megszűnnyenek. Hogy azért azon kegyes intentioját mind a felséges tanács, mind a nemes vármegye elérhesse, keressenek elsőben az instans cigányok paraszti munka által fundust és gazdaságot, osztán minden tisztességes módját a magyar életnek, és a kereskedést is követhetik. De mostani állapotjokban nekiek régi módjok szerint való kereskedést enged54. MÉSZÁROS LÁszló: 1975. 153.