Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Kőhegyi Mihály — Merk Zsuzsa AZ 1939. ÉVI NÉPÖSSZEÍRÁS CSÁVOLYON

elégtelen a foglalkozási viszony rublikában szereplő „önálló" és „alkalmazott" megkülönböztetés pontos értelmezéséhez (Függelék 7. táblázat). A mezőgazdaságban élők nemzetiségi megoszlása egyértelműen a németek gazdasági fölényét mutatja. A földbirtokosok, akik a legnagyobb birtoktesttel rendelkeznek — egy kivétellel —, németek. (Róla már a nemzetiségi megoszlás vizsgálatánál beszéltünk.) A földbérlők valamennyien, a közép- és kisbirtokosok túlnyomó többsége is német, igen kicsi ebben a kategóriában a magyarok száma — mindössze 8 kisbirtokos az anyanyelvi bevallás alapján —, jóval kisebb, mint a bunyevácoké, akik között 3 középbirtokos és 22 kisbirtokos van. (A legnagyobb földbirtok, az érseki uradalom bérlője nem él Csávolyon.) A földbirtokkal vagy bérlettel rendelkezők 77,3 %-a német, 15,1 %-a bunyevác, 7,6 %-a magyar. Nemzetiségenként vizsgálva a tulajdonosok arányát, kissé módosul a kép (Lásd IX. táblázat). IX. táblázat A TULAJDONNAL RENDELKEZŐK NEMZETISÉGI MEGOSZLÁSA Nemzetiség A mezőgazdaságból élők száma ==================== Földtulajdonnal rendelkezők Német 517 256 (49,5%) Magyar 245 25(10,2%) Bunyevác 152 50 (32,8%) A földtulajdonnal rendelkezők kategóriájába a földbirtokosokat, középés kisbirtokosokat, valamint a'földműves-önállókat soroltuk. Ez utóbbiak akkora birtokkal rendelkeznek, hogy más munkák vállalására nem kényszerültek, magukat földjükből fenn tudták tartani. A kisiparosok száma 137, ez 22 mesterség között oszlik meg (Függelék 8. táblázat). Ebből 85 az önálló, illetve mester; 51 a segéd, tanonc, inas (Függelék 9. táblázat). A legtöbben, huszonhatan, a kovács és a gépész-lakatos szakmában dolgoznak. Nagy számuk az alapvetően mezőgazdaságból élő falu igényeiből fakad. Az iparosok közül csak ők élnek tanyán is. A falu szükségleteinek, a felvevőpiac nagyságának kell hogy megfeleljen az egy iparágon belül dolgozók száma. Néhány szakmában mégis úgy tűnik, túl sok az iparűző. Különösen a szobafestők, szabók, cipészek és borbélyok esetében. Ennek egyik oka az lehet, hogy az iparosoknál nem tudjuk, vajon mennyi a valóban mesterségével foglalkozó, abból élő (elsősorban az idősebbek között), s azt sem, mennyire látják el a környéket is termékeikkel, szolgáltatásaikkal. (Két esetben jelezték, hogy a munkaadó más községben, Rémen, illetve Felsőszentivánon lakik.) Feltételezhető, hogy az iparosok egy részénél kiegészítő foglalkozás a földművelés, a kis földjük adta jövedelem nem biztosítja megélhetésüket. A borbélykodás pe-