Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

48,1 lett, hanem az, hogy a kovácsoké a korábbi 61%-ról 6,2%-ra apadt, és a kolompárokkal együtt is csak 21%-ot alkotott. Ezt a folyamatot viszont nem lehet valamiféle társadalmi emelkedésnek felfogni, mivel a nyomorultak, a koldusok és az eltartottak aránya csaknem 15%-ra nőtt, és fokozódott közöttük a szegénység. Az viszont kétségtelenül megállapítható, az 1 csősz, a 6 napszámos, a két paraszt, az egy—egy paraszt és muzsikus, illetve tanyai lakos léte arra utal, hogy a cigányság egy része mind több szállal kapcsolódott a mezővárosi társadalom munkamegosztásához. Külön is érdemes utalni arra, hogy két főnél rögzítették: „a várost szolgálta", tehát valamilyen formában a város alkalmazásában állt, és újabb két fő tizedes volt, nyilván a cigányok között, de ezért a várostól díjazást kapott. I. táblázat A FOGLALKOZÁS MEGOSZLÁSA A CSALÁDFŐK KORA ALAPJÁN (1838) 19-20 21-25 26-30 31-40 41-50 51-60 61-70 71-80 81-90 össz. Beretválás 1 1 Csősz 1 1 Eltartott 1 1 Koldus 1 2 5 1 9 Kolompár 1 6 2 2 1 12 Kovács 2 1 1 1 5 Lócsiszár 1 1 Muzsikus 1 4 7 14 3 8 1 1 39 Napszámos 1 3 2 6 Nyomorult 2 2 Paraszt 1 1 2 Paraszt és muzsikus 1 1 Tanyai lakos 1 1 Összesen: 1 7 14 26 6 16 8 2 1 81 A töredékes adatok birtokában is meg lehet fogalmazni azt, hogy a helyi cigányság is haszonélvezője lett a török kiűzését követő társadalmi és gazdasági fejlődésnek. Nemcsak a háztartások számának növekedése érzékelteti ezt, hanem mindenekelőtt az, hogy mindjobban beépültek a mezővárosi társadalomba, a még mindig meglévő súlyos megkülönböztetések ellenére egy-egy személy, egy foglalkozási csoport egyfajta hasznosságát, szükségességét a társadalom jelentős rétegei fogadták el.