Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor ADATOK A CIGÁNYOK KECSKEMÉTI TÖRTÉNETÉHEZ (1596-1850)

A helyi cigányságon belül a társadalmi-vagyoni rétegződést még a polgári forradalom előtti években sem könnyű bemutatni. Ennek a folyamatnak a létét és néhány területen jelentkező eredményét viszont feltétlenül érzékelni lehet. Egy ilyen irányú kutatásnak a lehetősége adva van, és ennek megtörténte után korrekt módon elvégezhető lesz egy átfogó elemzés. Itt és most csak utalni lehet arra a néhány kétséget kizáró adatra, tényre, hogy a cigányságon belül mindvégig jelentős volt a nyomor szintjén élők, a teljesen vagyontalanok aránya. A koldusok, a fizikailag megrokkantak, nyomorultak viszonylag magas aránya a családok sorát szegényítette.

45 Inkább csak a későbbi évtizedek eredményei alapján lehet megfogalmazni, hogy a muzsikus cigányok közül fokozatosan különvált egy réteg, amely rendszeres jövedelme, fokozatosan növekvő szakmai felkészültsége alapján egyre jobban eltávolodott a reménytelenül elesettektől, és nyelvében, életmódjában, öltözködésében valamint szokásaiban is egyre jobban asszimilálódott. Egyfajta társadalmi és gazdasági tagoltságot ereményezett feltétlenül a kupeckedők, vásározók csoportja, akik kisebb ingatlanjaikat is már sok esetben a többitől távolabb szerezték meg. Érdemi paraszti réteg nem alakult ki köztük, nem állandósult náluk. A néhány főből álló napszámos, alkalmi munkás pedig csak a következő évtizedekben tudott igazán kapcsolódni a lassan kibontakozódó ipari vállalatokhoz segédmunkásként. 4. NÉHÁNY DEMOGRÁFIAI ADAT Az az adatbázis, amelyre ez a feldolgozás épül, nem teszi lehetővé, hogy a kecskeméti cigányság demográfiai változásait árnyaltan bemutassuk. Erre további és alapos kutatások útán talán majd lehetőség nyílik. Azonban most is mód van arra, hogy néhány alapvetően fontos adatot közzétegyünk, egy-egy megállapítást ezek birtokában megfogalmazzunk, melyek fontos tájékozódási pontok lehetnek a későbbiek során. Létszámukra vonatkozóan a legrégebbi adat az 1704-es adóösszeírás, amely a háztartások számát rögzítette. E szerint 25 család élt tartósan a város falai között. Az 1722-es adóösszeírásban 28 háztartást jegyeztek be. 1758-ban már 65 háztartást rögzítettek a lajstromban, míg tíz évvel később 45. Persze amagyar lakosok között is több száz olyan család volt, amely hasonló, vagy csak alig valamivel jobb körülmények között élt. A rendi társadalom utolsó évtizedeiben az alföldi mezővárosok lakosai között a viszonylag könnyű letelepedés miatt folyamatosan pótlódott a nincstelenek réteg.