Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal bírtak, e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak". (1. paragrafus) A régi jog időlegességet tehát nem haladta meg a 6l-es szabályzat, sőt joghatályát fenntartás nélkül meghosszabbította. Tovább élt a választási rendszabály megfogalmazásában a rendi eredetű jogosítvány. A választói egyéb képességek feltételeit változatlanul hagyta. A népképviselet elvének mellőzése figyelhető meg a szabályzatban szerepeltetett fordulatokban: követekről, követküldésekről ír. Pl. „Az országnak követküldés végett választó kerületekre felosztása... (4. paragrafus) Ezek szintén a rendi elemek érvényesülését jelzik. Módszeresen kerülte a választási szabályzat az 1848. V. tc. szövegében alkalmazott „törvény" kifejezést. A központi választmányt nem az országos törvények iránti elkötelezettségre eskette fel, egyszerűen elhagyta ezt a kifejezést. (11. paragrafus) Természetszerűleg eltűntek a minisztériumot illető (1848-as) részek, ezeket a helytartótanácsra való hivatkozással helyettesítették (7., 10., 14., 57. paragrafus). Hiányzott a szabályzatból a képviselők összlétszámának meghatározása. A szabályzat területi hatályát a horvátországi, erdélyi megyékre és városokra nem terjesztette ki, ez egyrészt a történelmi helyzetből következő realitás volt, másrészt az udvar elképzeléseivel, politikai mesterkedéseivel vágott egybe. Az egész szabályzatra jellemző, hogy a 48-as törvény megváltoztatására két módszert alkalmazott. Néhány alaptételt teljesen vagy részben elhagyott, másrészt egyes elemeket újakkal helyettesített. Egyetlen pozitívuma volt a szabályzatnak, hogy a passzív választójoghoz az 1848-as törvényben megkövetelt magyar nyelvtudási feltételt eltörölte. (Törvény szerint: „Választható mindaz, kiválasztó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon rendeletének, miszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes." (3. paragrafus) Szabályzat: „Választható mindaz, ki választó, ha életének 24 évét betöltötte." (3. paragrafus)

36 A hatályos 48. évi törvényhez képest a választási szabályzat összhatásában hátralépés volt. Cenzus-rendelkezéseit ugyan érintetlenül hagyta, s 36. Egy teljesen új fórum is hozott változtatást az 1848:V. tc-hez képest, vagy azzal kapcsolatban: az 1861. januártól március 4-ig ülésező országbírói értekezlet. Ennek feladata az „Ideiglenes Törvénykezési Szabályok" kidolgozása volt. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok bűnvádi eljárásról szóló rendelkezésében a kihágásoknál a meghagyott „testi büntetés óvatos használata" alól teljes mentességet adott a nemeseken és honoratiorokon fölül mindazoknak, „kik az 1848-ikéviV. törv. czikkely szerint politikai jogok gyakorlatára képesítvék", tehát akik képviselőválasztásra jogosultak. PECZE Ferenc: 1980. 240. 1