Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Péterné Fehér Mária AZ 1861. ÉVI ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS KECSKEMÉTEN

A helytartótanács október 30-án kinevezett elnöke Majláth György a vármegyék főnökeihez intézett leiratában az országszerte „fellazult közállapotok, botrányos kihágások" megfékezését tette kötelességükké, utasítva őket, hogy „a köznyugalmat a csendőrség, vagy a katonaság igénybevételével is" tartsák fenn. Ezt azonban csak végszükség esetére tartotta alkalmazandónak, ha minden egyéb törvényes eszköz elégtelennek bizonyul. Kecskeméten a „császári rendeletnek kibocsájtása, az első pillanatokban általános meglepetést okozott", a kedélyek rendkívül izgatottak voltak. Napokkal később a vélemények megoszlásáról így számolt be a polgármester a megyehatóságnak. „1-ször a' szorosan vett nép, mely a' political intézmények, 's abból kifolyó jogok megbírálásában korlátolt felfogással bír, az adományozást csak az anyagi oldaláról vevé figyelembe, 's minthogy abban a' mostani túlterheltségére —- adó, és egyedárúság fizetésére — nézve semmi rögtöni enyhülést nem vett észre, az egésztől közönyösen lép vissza, ily vágyakat táplálva elégületlenségi hangulatában." A városi értelmiségre vonatkozóan két csoport elkülönülését figyelte meg Hajagos polgármester: „2-kor akik a' legmagasabb rendeletekben az ország autonómiáját 's integritását visszaállítva nem találván, keresztülvitele tekintetében is bizalommal nem viseltetvén, negatív oppositiot képviselnek..., 3-kor akik a' legkegyelmesebb engedményekkel tökéletesen ki nem elégítetnek ugyan, de azokat olyanokul tekintik, mellyeken keresztül viteléhez teljes készséggel hozzájárulni hazafiúi kötelességnek tárták, s a' törvényes tér elfoglalásával óhajtásaiknak érvényre juttatását reménylik; és ezen legutóbbi nézetűek képezik a' nagy többséget azon általános meggyőződés kifejezésével: miszerént a bizalom helyreállítása, 's annak alapján a' siker elérése csak úgy lehetséges, ha az átalakulás lehető leggyorsabban történik."

20 A városi tisztikaron belül is voltak olyanok, akik a Diplomát az 1848as törvények visszaállításának tudva be, lemondtak hivatalukról. Kovács László tanácsnok lemondó nyilatkozata szerint a hivatalokat „ezentúlra csak a nép választottjai viselhetik, mint viselték a normális és alkotmányos viszonyok között." A közvélemény nyomására 1860. november 30-án az egész városi tisztikar követte példáját. Erkölcsi kötelességének tartotta az elöljáróság, hogy községi hivatalaikról egyenként és tömegesen lemondjon. "... Mi nem levén a' nép akaratának teremtményei, községi hivatalainkat — melyek az octroyrozott uralom korszakában reánk a' volt cs. kir. 19. BKMÖL. IV. 1615/b Kecskemét város pogármesterének iratai. Elnöki iratok 732/1860. — 1860. november 28. 20. BKMÖL. IV. 1615/b Kecskemét város polgármesterének iratai, Elnöki iratok 687/1860. — Kelt, 1860. október 27.