Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Ö. Kovács József BETELEPEDÉS ÉS LAKOSÍTÁS KECSKEMÉTEN A XVIII-XIX. SZÁZADBAN (Különös tekintettel a zsidók helyzetére)

oktatás mellett azonban, e korszak egyéb jellemzőit is ismerve, s egyáltalán nem furcsálhatóan, gyapjúkereskedéssel is foglalkozott. Három évi kecskeméti tartózkodás után az ideiglenes, átmeneti státuszt jelentő commoransnak felvették, miután oktatói munkájára szükség volt. Egy hónap múlva, 1838 februárjában megkapta a tolerátusi jogot. Kérelmét helyi zsidó és nem zsidó családok írásban is támogatták, bizonyítva azt, hogy gyermekeiket jól tanította a német nyelvre. Milhoffer István eddig megismert pályája is figyelemre méltó, annál is inkább, mert az ő családjához tartozott az a Milhoffer Sándor, akiről később, 1901-ben a helyi újságban már így emlékeztek meg: „a mi tudós földink". Lakosi kérelmét 1822-ben még elutasították, arra hivatkozva, hogy a városban már elegendő számú orvos van, Milhoffer nem tud magyarul és mivel zsidó a „...közbizodalomra biztosan számot nem tarthat". Az elutasítás mögött a hivatali gondolkodásmódra oly gyakran jellemző sértettség is felfedezhető, különösen azért, mert a kérelmező a felsőbb hatóságoknál panaszt emelt „üldöztetése" miatt. E kezdeti viszálykodás a későbbiekben megszűnt, olyannyira, hogy Milhoffer István sebészorvos érdemei miatt házat vásárolhatott, illetve „családja mulatságára" szőlőterületet is kapott. Hivatását közelismertség mellett gyakorló orvos volt, aki — mint például az 1831. évi kolerajárvány ideje alatt — származásra való tekintet nélkül tette a dolgát. A zsidó hitközségben 1841-ben az ő indítványára létrehozták a Kórház Egyesületet, amelynek feladata a szegény betegek ápolása volt. Milhoffer ingyen gyógyított, s Buttinger városi gyógyszerész humánus gesztusának köszönhetően a zsidó szegények féláron kapták az orvosságot. A magyar zsidó történelmet összefoglaló Venetianer Lajos családtörténetéhez is adalékul szolgál — minden bizonnyal — apjának, Venetianer Simonnak a lakosítási ügye. Mint liptószentmiklósi születésű divatárukereskedő Kecskeméten 1862-ben kért lakosi jogot és iparengedélyt. Weisz Fülöp, helybeli lakos Anna nevű lányát vette feleségül, s tekintettel erre, csupán a lakosi díj felének (50 ft) kifizetésére kötelezték. Ezt az összeget azonban hat évig nem törlesztette. 1867. évi leveléből az is kiderült, hogy a divatáru-kereskedést a kedvezőtlen körülmények miatt fel kellett adnia, s „életmódja keresése végett" elköltözött a városból. 1863-ban Bécsbe, de mivel ott sem tudott megélni, így onnan Gyomára ment, s az izraelita hitközségben tanítóként tevékenykedett. Több mint két hónapig tartó betegsége azonban arra kényszerítette, hogy végül ismét Kecskeméten „húzódjon meg," ahol egy tanítói állás várományosa lett. Sógoránál, Csillag Jakabnál lakott. S bizonytalan helyzetére jellemzően, Venetianer Lajos születési évében, nevét 1867-ben törölték a rendes lakosok sorából, mert a kiszabott díjat nem fizette le, s ezért csak ideiglenes tartózkodási engedélyt kapott.