Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

A gyümölcstermesztés iránti figyelmet mindenekelőtt a fokozatosan növekvő értékesítési lehetőségek, a termesztés gazdaságossága növelte meg. A város növekvő lakosságának ellátásán túl a pesti piac is egyre meghatározóbbá vált a reformkorban. A rendszeres szállítások révén ez a tevékenység a gazdák jelentős hányadának nyújtott biztos bevételi forrást. Mind jelentősebbé vált a különféle gyümölcsök szárítása és az ilyen formában történő árusítása is. Előfordult, hogy egy-egy gazda szerencsés szezon során 400-800 pengő forintot is forgalmazott gyümölcsöséből.

200 6. ERDŐGAZDÁLKODÁS Az Alföldnek ez a része a hódoltság során, különösen pedig a török kiűzésének évtizedeiben folytatott rablógazdálkodás miatt erdőinek aránytalanul nagy részét elvesztette, fában rendkívül szegény lett. Ez a tény mind a lakosság ezirányú szükségleteinek ellátásában, mind a hadsereg igényeinek kielégítése terén mind több zavart okozott. Ezen kényszerítő okok késztették mind a központi hatalmat, mind a megyéket arra, hogy az erdősítést adminisztratív eszközökkel is szorgalmazzák. Ezt a folyamatot forrásaink hézagossága miatt Kecskeméten nem lehet pontosan végigvezetni, de a fennmaradt szorványadatok is igazolják, hogy itt is érvényt szereztek a felsőbb utasításoknak. 1755. július 29-én a vármegye rendeletet adott ki, hogy az ősz folyamán fűz és egyéb fákat ültessenek az egyes települések. Kecskemét a két Talfája és a két Nyír között lévő területeket jelölte ki, valamint a széktói szőlők mentén lévő homokon és a Csődör járáson biztosított területet a telepítésre.

207 Ugyanezen év november 12-én elrendelte a tanács, hogy „Minden tized a gazdákra napszám után repartiáljon 3000 nyár vagy fűzfát..." a Széktó végében kijelölt földet nyolc részre osztották fel és minden egyes tized köteles volt az betelepíteni.

208 Az akció sikeres lett. Erről tanúskodik a szolgabíró által elrendelt ellenőrzés is, amely alapján a következő évben megszámlálták az elültetett fákat: „találtatván 13196 fa".

209 A következőkben a tanács megkísérelte közvetlenül is érdekeltté tenni a gazdákat a telepítésben: „Erdőnek felkerített földet 8 egyenlő részre kell szakasztani és mindenik tizednek a maga rátáját assignálni. A tizedek 206. KUBINYI Ferenc — VAHOT Imre: 1853. 111. Egy pengő forint 2,5 váltóforintnak felelt meg. Az összeg értékét érzékelhetjük, ha figyelembe vesszük, hogy egy kocsis havi bére 13 váltóforint és 20 krajcár volt, egy béresé 15 váltóforint, és egy szenátoré pedig 62 és fél váltóforint. IV. 1510. a/ 1840-es évek. 207. rV. 1504. hl 1754-1758. közötti töredékek. 208. ÍV. 1504. hl 1754-1758. töredékek. 209. IV. 1504. hl 76. 747., ületve XV. 9. Hornyik János Kecskemétre vonatkozó feljegyzései, Tanácsi jegyzőkönyvekből készített kivonatok. 1756. június 23.