Bács-Kiskun megye múltjából 12. (Kecskemét, 1993)

Iványosi-Szabó Tibor A NÖVÉNYTERMESZTÉS KECSKEMÉTEN 1700-1850

nyek kielégítése érdekében más borvidékről, más településről hozott borral töltötték fel a város hordóit. Csupán a példa kedvéért idézünk néhány esetet: 1739-ben Varsányi Imre gyöngyösi kereskedőtől rendeltek 400 akó bort.

102 1801-ben a „borbíró utasíttatott, hogy miután nem reménylhető, hogy az itteni termés elegendő legyen, nehogy a kocsmák üresen maradjanak, Óbuda és Tétény környékéről szerezze be a szükséges mennyiséget.""* A kecskeméti szőlők terméséről szerezhető adatok még bizonytalanabbak mint a terület nagyságát rögzítők. A XVIII. század első felében a megtermelt mennyiséget adóztatták ugyan meg, de a letagadások, a tized stb. miatt csak azt állíthatjuk, hogy a nyilvántartásba vett mennyiség a minimum lehetett. Ennél minden bizonnyal kb. 20-25 %-al magasabb volt a tényleges termés. Az 1707-ben az adószedők 4675 akót vettek nyilvántartásba. (Egy-egy termelőre átlagosan 8,8 akó jutott.) Ez azt jelentette, hogy az adózásra nyilvántartásba vett háztartásokra átlagosan 3,8 hektóliter jutott. A nagyszámú idegen és a katonaság fogyasztása ezt az átlagot erőteljesen lecsökkentette. 1757-ben 20442 akó bort adóztattak meg. Ekkor egy termelőre átlagosan 12 akó és a nyilvántartásba vett háztartásokra átlagosan 3,86 hektóliter jutott. 1725-ből fennmaradt bordézsma lajstromba felvett első száz gazda kötelezettsége alapján arra is kaphatunk választ, milyen szóródást mutatott a termelt mennyiség. Egy akónál kevesebb dézsmát adott 41 gazda, egy és két akó közötti dézsmára lett kötelezve 37, tehát a termelők több mint háromnegyede igen kis mennyiséget termelt, amelyből csak csekély részt tudtak esetleg értékesíteni. Tizenhét háztartástól két-három akó dézsmát követeltek, ami 11-16 hektóliter termést feltételez. Tehát a gazdák 17-20 %-a jelentős bevételre számíthatott bortermése alapján. A termelők 9 %-a 2-3 akót szolgáltatott be, termésük tehát 16—22 hektóliter között lehetett. Mindössze 6 %-ra tehető azok száma, akik 4-8 akóra voltak kötelezve, ennél többel senkit sem terheltek meg. Ezek a gazdák évenként figyelemre méltó bevételre számíthattak a városnak eladott vagy kimért boruk után, de igazán nagyarányú bortermeléssel nem találkozunk. Érdemes rövid áttekintést végeznünk annak felderítésére, hogy a nagyobb termelők milyen mennyiséget tudtak időről időre a város kocsmáinak eladni. Ezúttal is csak az illusztrálás érdekében választottunk két egymást követő évet.

164 162. Egy magyar akó 64 icce (32 pint) űrtartalmú volt, azaz 54,3 liter. IV. 1504. y/ 34. 1739. VII. 4. 163. ÍV. 1504. b/ 76. 367. 164. IV. 1510. f/ Borbírói számadások, 1777-78. A bőséges forrásanyag birtokában további sokirányú elemzés válna lehetővé.