Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

BETELEPEDÉS Az Alföldön általában a gyapjú, a bőr és a gabona kereskedelmi útját követte a zsidók betelepedése. A szükségszerűség és a haszonelvűség a halasi tanácsot is arra kényszerítette, hogy a sikeresebb gyapjú- és bőrértékesítés érdekében az 1740-es évektől, kezdetben ideiglenesen, majd gyakorlatilag véglegesen beengedje a városba a rendi kereteken kívüli zsidóság egyes módosabb, igazolt magaviseletű tagjait. Mindezt a folytonosan érkező Jászkun kerületi és egyéb — görög, céhes — tiltakozások ellenére tették. Természetesen az egyáltalán nem önzetlen indíttatású engedmények egészen az 1850-es évekig feltételesek voltak. A befogadás mindig csak egyes személyekre vonatkozott. A vagyontalan, s így létszámfelettinek nyilvánított zsidó csupán titokban, meglehetősen nagy büntetés terhe mellett bújhatott meg a városban. A zsidók betelepedése a konkurrens görögöket kereskedelmileg háttérbe szorította. A város helytörténeti monográfusa joggal írhatta, hogy a XVIII. század közepéig a Kiskunságban a halasi görögök tartották kézben a kereskedést.

10 Halason is ők bérelték a boltokat, majd a zsidókicai vívott verseny következtében is, 1766-ban felmondták az üzletek bérletét, bár jelenlétük továbbra is megfigyelhető. Ettől az időszaktól kezdődő számszerű visszaesésük annak is következménye volt, hogy legkorábban a Kiskunságban — főként Halason — jutottak szerephez a zsidó kereskedők. Erre a helyzetre világít rá a halasi tanács levele is, amelyet a jászkun főkapitánynak címeztek:

11 a görögök kérelmére a város 1763 után kőboltokat építtetett, az új és a régi boltokat már három éve bírták, mindenfélét, vas- és faszerszámokat, „szóval valaminek csak idejét látják, mindeneket szabadosan árulnak, amellett lovakkal, marhákkal kereskednek, most ismét a bőrökkel való kereskedés kezekre szállott. Mindezekből látván, hogy mi országbeliek naponként terheltetünk, ők pedig idegenek lévén, szemlátomást prosperálnak, az országnak kárára, mert csak az a kevés árenda a mienk, a többit Görögországba felesegeiknek kiküldik, . ..ők.. .azt kérik, hogy a 9. SCHEIBER Sándor: 1970. 5. p.; A zsidóság városi letelepedésére, a körülményekre és feltételekre ld.: Marton Ernő: 1941.; WALTERPietsch: 1988.; WERNERsombart: 1916.1. Bd. 321-323., 911. p.; ARTHUR Ruppin: 1934. 41. p.; IVÁNYI Béla: 1936. 42., 54-58. p.; OSZETSZKY Dénes: 1935.; RÁCZ István: 1986.; A nagyvárosi helyzetre és a kutatási feladatokra Id.: William O. MCCAGG Jr.: 1989. 241-259. p. 10. NAGY SZEDER István: 1935. 76-79. p. 1782-ben 4 görög család élt Halason. A jászkunsági görögök történetére ld. PAPP Izabella munkáit a Zounuk levéltári évkönyvben, mindenekelőtt: PAPP I.: 1990.; KÁLMÁN Ödön: 1916. 40-68. p. 11. BKML Kkh. V. 201. b. Közig. ir. F. 51. 1.