Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - Ö. KOVÁCS József: A kiskunhalasi zsidóság társadalomtörténete a XVIII-XIX. században

tótokat és zsidókat portékákkal házanként járni és árulni ne engednénk. Mivel pedig ebből mind magunk contribuens népének kára és fogyatkozása forogna, s nem is lehetne lakosainkat a szabad vásártól elfogni, s mindpedig az is felebaráti szeretet ellen lenni láttatnék, hogy messze földről, nagy testi törő delemmel elfáradozó szegény tótok maguk kevés portékájukat ne árulhatnák, mivel ők is az által keresik élelmeket, és ők is contributió alá vannak vettetve, ezen okokra nézve, mi a régi usustul recedálni nem akarván, sem a tótokat, sem a zsidókat eltiltani nem kívánjuk, mert ők is a város jussát, a rőfpénzt hűségesen be szokták adni." Az ismert XIX. századi jászsági görög-zsidó vetélkedés hátterében jól megfigyelhető a kerületi álláspont (a zsidók betelepdését még az 1840-es évek után is élesen ellenezték, a görögöket viszont támogatták) hatása, amely a görögök asszimilációját a Jászságban és a Nagykunságban sikeressé tette. A halasi zsidók XVIII. századi betelepedését, tevékenységét jól nyomon követhetjük Nagy Szeder István munkáiban.

12 Egy 1744. évi adatot tart a legkorábbinak, amely egy Ádám nevű gyapjúkereskedőről szól. A valóságban nyilván ezt megelőzően is megfordulhattak a vidéken, csak róluk nincs írásos dokumentumunk. 1759-ben már többen itt lakhattak, s innen jártak házalni a környező településekre. Ugyanezen évtől itt papot és imaházat tartottak. Létszámgyarapodásuk az 1780-as évektől indult meg: az óbudai, paksi, apostagi, jankováci, topolyai és vadkerti zsidókat a gyapjú vonzotta ide. 1784-ben a tanács külön megengedte, hogy a szombati vásár előtt a zsidók — vallásgyakorlásukra való tekintettel — pénteken árusíthatnak. A lassan szerveződő hitközség belső rendjéért mint másutt, úgy itt is a zsidó bíró felelt, akinek a helyi vezetéssel is állandó hivatali kapcsolatban kellett állnia. A kiutasítások idején s egyáltalán a jogegyenlőség nélküli állapotban ez különösen nagy terhet jelenthetett számára. •Az 1795. évi zsidóösszeírás feltételezhető pontatlanságai ellenére is alkalmas arra, hogy például a származási helyeket illetően megállapíthassuk: a zsidók elsősorban a Duna-Tisza közéről (Apostag 5, Jankovác 4 családfő), illetve Budáról költöztek Halasra.

13 (L. III. táblázat) 12. NAGY SZEDER István: 1936. 67-68. p. 13. NAGY SZEDER István: 1923. 204-205. p. alapján