Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

többieknek csak egy forintig lehetett hitelezni. Tiltotta a tanács, hogy boltbéli és kocsmabeli vásárlást terménycserével bonyolítsanak le a lakosok, különösen sokszor visszatérő tilalom, hogy gabonát ne cseréljenek boltbeli portékáért.

82 A gazdasági irányítás fontos eszköze volt a tanács hatáskörébe tartozó áriimitáció és a kereskedelem felügyelete. Az áriimitációt egyegy mesterséghez kapcsolódva, illetve külön a húsra és más élelmiszerekre határozták meg. Megkönnyítendő a szolgák és egyéb meghatározott díjazásért fogadott munkások bérének elszámolását, külön limitációt adott ki a Jászkun Kerület a szegődésbe ígérni szokott naturálék árából. Az 1811-ben kiadott limitációt mellékletként közöljük. A limitáció árait összehasonlítva a szabadforgalmi árakkal megállapítható, hogy a limitált ár alacsonyabb, tehát a gazdák számára kedvezőbb volt.

83 A közmunkák árát szintén a tanács szabta meg. 1 nap közmunkát kocsival szolgálva annyiban számítottak, amennyi 1 kaszás napi munkabére volt. A kereskedelem tanácsi ellenőrzése a leghangsúlyosabb a gyapjú és a gabonakereskedelem tekintetében. A gyapjú eladása csak a tanács előtt kötött egyezséggel történhetett. A vevők és a falkagazdák megjelentek a tanácsházánál, és ott egyeztek meg az árban, s a tényleges fizetés is ott történt. így a tanács nem csak az árakat ellenőrizte, hanem a gyapjú kifizetésekor az eladó tulajdonosok adótartozását is azonnal levonta. Rendszeresen ellenőrizte a tanács a gabonakereskedelmet is. Nemcsak az árakat szabta meg, hanem rossz termés esetén a gabona kivitelt meg is tiltotta. A piacok és vásárok felügyeletét a szenátorok közül választott vásárbíró látta el. Feladata a helypénzszedés, illetve annak ellenőrzése és a felmerülő vitás ügyekben! helyszíni bíráskodás volt. A belső piac élénkítése részben az ellátási gondok megoldása, részben a kétkezi munkából és az azt kiegészítő házkörüli kis volumenű termelésből élők számára rendkívül fontos volt. Készpénzhez a munkabéren kívül csupán az apróbb piaci értékesítésekből juthattak. Külső piacok, vásárok felkeresésére időbeli lekötöttségük és árújuk csekély volta miatt a földnélkülieknek alig volt lehetőségük. Ezért 1787-től elrendelte a tanács a rendszeres „hetivásárok" tartását. Minden héten kedden és pénteken, amelykor „köteleztetnek a lakosok mindenféle apróbb baromfiakat, konyhai azalékot, úgymond lencsét, 82. BKML. Kf. V. 101. B. N

11 17C IF 81^ 1/1797. 83. BKML. Kh. lt. V. 201. B: T 122 N

2 4/1811. Egy véka ószi vetést a limltációban 8 Ft-ba számítanak, ugyenekkor 1 kila búza 6 Ft. Tehát a szabadforgalmi ár körülbelül 1/3 résszel drágább a limitáltnál. 84. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 3. p. 9-10. /1770.