Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

állatait is csak mérsékelten tudta szaporítani, s a jobban kiszolgáltatott munkaerőt biztosítók tömegét gyarapította. A 19. század elején már a túlnépesedés jelei mutatkoznak, a város belterülete szúknek bizonyul, a házi porták iránti igény lényegesen nagyobb a rendelkezésre álló területnél. Földnélkülieknek taksás portát szerezni lehetlenné vált. A földtulajdonosok közül sokan építenek tanyákat, ideiglenes szálláshelyeket a tőkeföldőn, melyek később állandósulnak. A félegyházi tanyásodás kezdetei a 18. század második felére nyúlnak vissza. A földnélküliek ezekben a külső tanyákban vagy szállásokban zsellérként, tanyás béresként lakhattak. Saját földjük nem lévén tanyát sem építhettek, viszont már a 18. század utolsó harmadától feltűnnek a szőlőkbeli házak, ahol a szegényebb, zsellérségből kijutni akarók állandó lakást is kialakítottak. A tanács folyamatosan tiltotta, mind a tanyai állandó lakások, mind a szőlőbeli lakások fennmaradását. Csakhogy míg tanyája többnyire olyan gazdának volt, aki a városon is rendelkezett házzal és a tanyába esetleg fiait vagy cselédeit telepítette, ő maga ott csak ideiglenesen vagy átmeneti szükségből lakott, a szőlőkben lakóknak nem volt választási lehetőségük. Az 5-600 négyszögöles szőlőtelepítésre kijelölt parcellákat a földnélküliek is képesek voltak megvásárolni. Osztásból ugyanis csak redemptusok, esetleg irredemptusok kaptak. Másod és harmadkézből vásárolva azonban zsellérek is hozzájutottak. Az elhunyt redemptusok örökösei közül többnyire a lányok kapták a szőlőt, vagy az özvegy feleségre maradt, s gyakran került végül nem redemptus kézre. Ismeretes 14 a „Bika Hegyben" és 7 az „Öreg Hegyben" lakó félegyházi kérelme, akik a szőlőkben lakás megengedéséért folyamodtak a tanácshoz.

52 Kérelmük a kiszolgáltatottság és reménytelenség példája. A 21 kétkezi munkából élő kérelmét mellékletként közöljük, itt csupán egy részletet emelünk ki: „nem hogy Házat vehetnénk magunknak, de mindennapi élelmünk sintsen, úgy hogy mikor dolgozni hívnak eszünk, ha otthon vagyunk koplalunk..." ezért kérik, hogy szőlleikben meghúzódhassanak. A kérést a tanács és a kerületi közgyűlés is elutasítja, mondván: „tegyenek érdemeket, hogy házi portákat nyerhessenek. 1811-ben tizedenként egy-egy felügyelő szenátort nevezett ki a tanács azzal a feladattal, hogy az engedély nélküli építkezéseket megakadályozzák és bejelentsék. Az engedély nélkül építő gazda és a faragó büntetése egyaránt 12 Ft vagy 24 pálca volt. Ez időben kezd eltérj edm, hogy e

éY portára két házat is építenek.

53 A belső telkek szűkössége nem csak Félegyházára jellemző, a kerületek más helységeiben is hasonló volt a helyzet, ezért a házhelyosztással a 19. században a 52. BKML, Kf. lt. V. 101. B. Arc. 16. C2 F2 N

a 62/1804. 53. BKML, Kf. lt. V. 101. B. Arc. 18. C3 F15 N

2 37/1811.