Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)
Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában
gocskáimat el akarnám herdálni házat vehetnék, de a Ház is minek... házam lenne egyebem pedig semmi..." 46 Nem teljesítette a tanács a béres Bugyi Imre kérelmét sem — aki mint írja — ötöd magával és 12 évi béresi szolgálata által megszerzett „vagyonos marhácskákkal" rendelkezik, és a közszolgálatra is „akár kocsival akár pedig vonó marhával" ajánlja magát" 47 , csak házhelyet kapjon. A fenti kérelmekhez hasonlók elutasítása általánosan érvényesült, de érdekes kivételek is akadnak. 1773-ban „Papp Györgynek régi commorans jámborul töltött sorsa, és hogy járó marhája, szölleje is volna, s úgy a terhet viselhetné, tekintetbe vétetvén, egy ház hely szokott taxa lefizetése mellett" adatott. 48 Itt kétszeresen is megszegte a tanács a statútumokban rögzített szabályokat, hiszen a commoransoknak ahhoz, hogy ingatlan tulajdonuk legyen először lakosi jogot kellett szerezni, tehát mint commorans, Papp György nem kaphatott volna házhelyet, de nem kaphatott volna azért sem, mert taksás házhelyet csak redemptusok kaphattak. Miért tettek Papp Györggyel kivételt egyenlőre rejtély, csak feltételezni tudjuk, hogy az okot a személyi összefonódások körül kell keresni. Ugyan ez lehet a magyarázata annak, hogy míg sokak számára elérhetetlen az olcsó házhely, arra is van példa, hogy a házhelyeladás tilalma ellenére a tanács jóváhagy olyan adásvételt, ahol a telek 1 hónap alatt kétszer is gazdát cserél. A 3 Ft-os taksáért 1776-ban telket kapó Mihálovits Márton comissárius — volt főbíró — még ugyanazon tanácsülésen, amelyen megkapja a telket, el is adja Nádallay Jánosnak „a tőle megvett ház toldásába tett egyezség szerint". 49 A február 3-án megvett telket Nádallay március 23-án ugyancsak tanácsi jóváhagyással eladja 60 forintért Móczár Márton redemptusnak. 50 Megjegyezendő, hogy ugyanez a Nádallay már 1773-ban 3 Ft taksáért kapott a tanácstól házhelyet. A 18. században, amint a földtulajdon esetében, úgy a háztulajdon megszerzése körül is számos, az általánostól eltérő kivétel fordul elő. A zsellérek és különösen a tartózkodók közül sokan földházban vagy bogárházban laktak. 1772-ben elrendeli a tanács, hogy ily módon „nékiek lakni továbbá meg nem engedtetnék, és azért kiki magának azok heliben fennálló Házat" építsen. 51 A rendelkezés megvalósítása, amint példáink is tükrözik, lehetetlen volt. A más házában lakó zsellér 46. BKML, Kf. lt. V. 101. B. Arc. 20. Cl. F2. N a 1. 47. BKML, Kf. lt. V. 101. B. Arc. 20. Cl. F5. N 2 1. 48. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 139. 49. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 330. 50. BKML, Kf. IL V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 335. 51. BKML, Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 11.
