Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)
Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában
tusok jogait erősítették, hogy gazdasági fellendülésük könnyebbé váljon. 1823-ban a Jászkun Kerület közgyűlése elfogadta, hogy mindazok redemptusoknak tartassanak, akik földbirtokos és valóságos redemptusi jussal bíró atyától származnak — még akkor is, ha meglévő földjük már kevesebb, mint a redempciókor váltott legkisebb földmennyiség — mind addig valameddig földbirtokuk lészen. 3 Ugyanekkor kimondták, hogy „Redemptus lakossá lészen és minden privilegiális jussokban részesül, ki mint birtoktalan annyi örökös földeket szerez, amennyi volt azon helybe a hol lakik földváltáskor a legkisebb Clavisu föld birtok, ...Irredemptus lakosnak tartasson általában aki vagy maga vagy Attya cselekedete által az örökös földbirtokból akármiként végképpen ki vetkezett, avagy mint birtoktalan annyi örökös just nem szerzett a mennyi volt lakhelyében a legalsóbb clavlsú föld váltás." A földmennyiség minimuma minden helységben más érték volt. Félegyházán a legkisebb váltott földbirtok értéke 8 Ft 46 3/9 krajcárt jelentett. Ekkor már nem fordulhat elő, hogy egykori zsellért a megfelelő mennyiségű földtulajdon megszerzése után is zsellérként írjanak öszsze. A tanács más eszközökhöz folyamodott. Megakadályozhatta a redemptussá válást a lakosi jog vagy a házhely megtagadásával. Mégis, annak ellenére, hogy a földszerzés egyre nehezebb, az 1770es évek után is nő a bevándorló zsellérek száma. A legfőbb ok, hogy a szabad Jászkun Kerületben mentesültek az úrbéri kötöttségektől. Igaz a helység számára közmunka és adófizetési kötelezettségük volt, de ez gazdasági erejüket sokkal kevésbé kötötte le, mintha a földesúr feudális hatalma alatt robotkényszerben éltek volna. Gazdasági erejük növelését a szabad bérmunkavállalási lehetőség elősegítette. Közülük, mint láttuk sokan szereztek földet, vagy állatállományt, — igen sokan szőlőt — s megélhetésüket részben saját önálló gazdálkodásukból fedezhették. Félegyházán az adóösszeírásban csak azokat tüntették fel zsellérként, akiknek nem volt saját tulajdonú lakóházuk, s munkaerejűk egy részét a lakbér mellett, vagy annak fedezésére a lakást adó gazdának kötötték le. A zsellérek és redemptusok mellett az egyre növekvő számban itt élő irredemptusok közül az 1770/7l-es adóősszeírás már egyetlen olyan adófizetőt sem tüntet fel, aki földtulaj donnai (tőkefölddel) rendelkezik. A zsellérektől csupán háztulajdonuk különbözteti meg őket. Az 1762-es és 1823-as statútum között eltelt időben a társadalmi szerkezet arányai megváltoztak. A birtoktalanok száma oly mértékben 34. BKML, Kh. lt. V. 201. C. Protocullum Currentalium XXTV. 522-524. p.
