Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

növekedett, hogy az hamarosan társadalmi feszültségekhez vezetett. Az elszegényedett redemptusok és utódaik mindkét statútumból a számukra kedvezőbb előírásokhoz ragaszkodtak. így az 1762-es statútumból redemptusi jogaik folyamatosságát emelték ki figyelmen kívül hagyva, hogy annak előírásai szerint a tőkefölddel együtt a hozzá fűződő jogokat is eladták, ez utóbbiról ugyanis az 1823-as szabályzat nem tesz külön említést. A 19. század negyvenes éveitől kibontakozó félegyházi pusztakeresők mozgalma

35 a két statútum közötti különbségekre és azok téves értelmezésére épített. Ezért követelték a redempciókor megváltott, de közös használatra meghagyott puszták felosztását, s abból redemptusi jussukat. A tanács és a vele azonos érdekeket képviselő Jászkun Kerület közgyűlése azonban elutasította a követelést mondván: a jogok a földhöz kötődtek, s aki eladta tőkeföldjét, eladta hozzáfűződő redemptusi jogait is. Az 1840-es évektől kibontakozó pusztakereső mozgalommal kapcsolatos tanácsi állásfoglalás tükrözi azt a nagyfokú változást amely az 1770-es évektől az 1840-es évekig bekövetkezett. Az 1770-es évek „zseller-redemptus" kategóriája még azért jött létre, hogy a törzsökös redemptusok és utódaik gazdasági megerősödését segítse. Az újabb generációk azonban már nem kívántak patriarchális alapon szövetkezni, s a redemptusi jogokkal járó előnyökön olyanokkal osztozni, akikhez személyes kapcsolataik már alig fűződtek. A tanulmány előző fejezetében már említettük, hogy a redemptus birtokosok alkották a politikai közösséget. Ugyanezen birtokosok összessége volt a redemptus közbirtokosság. A redemptus közbirtokosság 1848 előtt szervezetileg nem különült el a politikai községtől, mindkettő élén a főbíró és a tanács állt. Abból az elvből kiindulva, hogy Félegyházán minden földterület redempciós eredetű, a gazdasági életet érintő kérdéseket a tanács úgynevezett nagyobb vagy gazdasági gyűlésben tárgyalta. Gazdasági irányító tevékenysége a redemptus közbirtokosság határozatai és szempontjai szerint történt. Ez figyelhető meg az évente újraosztásosan hasznosított veteményes kertek kijelölésénél és elosztásánál, valamint a legelőhasználat szabályozásánál is. Veteményes kerteket évenként a redirnált földek utáni járulékként osztottak, de a kimaradt földből kisebb mennyiséget a tanács által meghatározott díjfizetés mellett az irredemptusok is kaphattak.

36 A zsellérek ilyen jellegű juttatásáról nincs tudomásunk. A közföldekből évenként egy éves művelésre kiosztott földek esetében a veteményfajtát is a tanács határozta meg.

37 35. FEKETE: 1981. 36. BKML. Kf. lt. V. 101. A. Prot. Pol. 4. p. 295., Prot. Pol. 6. p. 57. 37. BKML, Kf. iL V. 101. A. Prot. Pol. 6. p. 137.