Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

lakóházat, annak büntetése 6 Ft, vagy az épület lerontása, ugyancsak tilos a bírák híre nélkül jövevényeket lakosoknak befogadni. A megkülönböztető intézkedések közül az első: „földetlen ember házat nem építhet", nem tesz különbséget a között, hogy a földetlen ember zsellér, commorans vagy éppen irredemptus. Ugyanebben a statútumban négy paragrafus foglalkozik a zsellérekkel: 1. zsellérek istállót vagy tanyát nem építhetnek; 2. ha a zsellér el akar menni, avagy más gazdához szállani, gazdája hírt adjon, mert különben magának kell a zsellér porcióját megfizetni; 3. aki más ember lakosát és zsellérit bíró uram híre nélkül befogadja, 3 forint büntetést fizet; 4. ha valamely zsellér rossz életben tapasztaltatik, s gazdája ezt tudván, nem jelenti, mindketten hasonló büntetést kapnak. A redempció után eltelt 7 év alatt jelentősen megnövekedett a zsellérek és földtelenek aránya a birtokosokhoz képest. Meg kell azonbanjegyezni, hogy 1752-ben még mást értenek zselléren, mint néhány évtizeddel később. A zsellérek és irredemptusok közötti megkülönböztető ismérvek még nem tisztultak le. Az biztos, hogy a zsellérnek háztulajdona nem volt, csupán más házában lakása. A lakást adó gazdának pedig nem csupán lakója, hanem annak gazdái hatalma alatt állt, bár munkájáért bért is kapott. Ebben az időben még a zsellérek között is több földtulajdonos volt, hiszen a tanyát vagy istállót valószínű oda építették, s ez az építkezés olyan méreteket öltött, hogy statútummal kellett tiltani. A „földtulajdonos zsellérek" egy részének birtoka nem érte el a redemptusi aló határt, ezért házhelyet a belterületen nem kaphattak, míg mások használták ugyan a földet, de annak redempciós ellenértékét még nem fizették ki, ezért a tanács megtiltotta, hogy a használt földre építményt emeljenek. Megjelenik a munkaerő redemptusi szempontú védelme is, amennyiben a mozgékony zsellérség legalább éves szintű megkötését igyekeznek elérni, és a munkaerőcsábítást, vagyis a munkabérek felverését akadályozni. Az adókivetésnél szintén nem csupán az összeírt vagyon szolgál alapul, hiszen ugyanazon vagyontárgy után más összegű adót kénytelen fizetni a redemptus gazda, a földtelen gazda és a zsellér. A különbségek az állatok után kivetett adónál jelentősek. Öt tételnél fizet a redemptus ugyanazon állat után kevesebbet, kettőnél egyenlő az adó s egy esetben — a meddő juhok után — a zsellérek a földetlen gazdák adója kedvezőbb.

28 Az 1752-ben megalkotott tanácsi szabályzatok már tükrözik a redemptusi szempontok érvényesítését. A zsellérekre megállapított 28. BKML, Kf. lt. V. 102. N7 Cl Fl N9 /1752. Beneücialis cassa számadása.