Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

fog elmulasztani annak illusztrálására, hogy a magyarok csupán áldozataikat váltogatják, de lényegileg ugyanazt csinálják. Ezeken a veszélyeken semmiféle jóakarat önmagában nem segíthet, mert közlekedési, közigazgatási és rendészeti szervezetlenségünk ma sokkalta nagyobb, mint másfél évvel ezelőtt volt. Ennek az óriási veszélynek az elkerülésére csak egyet lehet tenni: tartózkodni mindenféle túlbuzgóságtól, nem vállalni a Szövetséges Ellenőrző Bizottsággal szemben semmiféle olyant, aminek legalább is a kétszeresére nem vagyunk a legteljesebb mértékben felkészülve és minden intézkedésnél újból meg újból kihangsúlyozni azt, hogy a kitelepítést ők rendelték el, ennélfogva gondoskodjanak a megfelelő eszközökről és az emberséges lebonyolítás biztosításáról Nem kell attól félnünk, hogy ezzel kapcsolatban németpártolássál fognak megvádolni, mert erre joggal felelhetjük, hogy semmi körülmények között nem tehetjük ki magunk becsületét mégegyszer egy olyan lemoshatatlan mocsoknak, mint ami tavaly érte. A tavalyi gyalázat legfőbb tényezői nem a tudatos gazemberek és őrültek voltak, hanem azok a lagymatag emberek, akik gyávaságból nem mertek népszerűtlen álláspontot elfoglalni. Ha ezt ma nem merjük, akkor szóban hiába hangoztatjuk az emberséges lebonyolítást! Mindezeket a szempontokat vagyok bátor a legnagyobb aggodalommal a belügyi kormányzat figyelmébe ajánlani, azzal a hozzátétellel, hogy a belügyi kormányzat a maga hatáskörén belül még külön is vigyázzon arra, hogy ha nem akar az egész akció Fekete Pétere lenni, erején felül való dolgot ne vállaljon és amit vállal, az az egész kormányzat akciója legyen, nem pedig egyedül a belügyi kormányzaté? Ötoldalas gépirat, Bibó autográf aláírásával. A szövegben aláhúzással történt kiemelések tóle származnak. MTAK Kézirattár. MS. 5110/46. 37. Ezekben a napokban több neves szakember is tiltakozott a kormánynál a rendelet-tervezet ellen. Keszthelyi Nándor — aki a belügyminisztérium nemzetközi osztályának a vezetője volt — a következőket írta 1945. december 20-án kelt feljegyzésében: „Lehetetlen a magukat német anyanyelvúeknek vallóknak a kitelepítésbe való belefoglalása (1. paragrafus). Lehetetlen .... hogy a mentesítés kérdésében a kiküldött bizottság jogorvoslat nélkül, végérvényesen határozzon (3. paragrafus). Utóbbi rendelkezésnél figyelembe kell vennünk közállapotainkat, az inflációval járó elszegényedést, az anyagilag független emberek evvel Járó csökkenését, a helyi befolyásokat. (...) Feltétlenül elvetendő a 3. paragrafus 2. bekezdése, amely a mentesítendők arányát községenként 10%-ban maximálja. Minden ilyen megkötés képtelenség." Kifogasolta Keszthelyi Nándor a 4. paragrafust is, amely nem rendelkezett az ingatlanokra vonatkozó zárlat telekkönyvi keresztülviteléről, a leltározás pontos szabályozásáról sem. Érthetetlennek tartotta a mentességről szóló 5. paragrafust is, mert a tervezet szerint a mentességről szóló jegyzéket a többi jegyzékkel egyidejűleg kellene elkészíteni, s nincs szó a mentesség utólagos elnyerése esetében a kitelepítendők jegyzékéből való törlésről sem. — UMKL. (Űj Magyar Központi Levéltár) Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának ir. 11/28.