Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - BÁNKINÉ MOLNÁR Erzsébet: A tanács szerepe Kiskunfélegyháza gazdasági életének és társadalmi tagozódásának befolyásolásában

pították az elszegényedett redemptusok, és a későbbi bevándorlók közül azok, akik az alsó értékhatárnál kevesebb mennyiségű földet vásároltak, vagy ha a föld mennyisége elérte is az értékhatárt, de a helység redempciós pénztárába, az egykor vállalt katonaállítási költségbe a vevő nem térítette meg a tanács által megszabott összeget. Az irredemptusok közé sorolták azokat a nagykorú fiúkat is, akik még nem kapták meg ténylegesen az örökségüket, tehát a redemptus szülőkkel egy kenyéren éltek. Az irredemptusok a megváltásban való részvételükért az Ingatlan vásárlásnál a zsellérekkel szemben elővételi jogot élveztek. A redempciókor megváltott, de közös használatra kijelölt földterületeket használhatták, de csak taksa fizetés mellett, s a redemptus közösség — képviselője a tanács — által meghatározott feltételek szerint. Esetenként, ha a redemptus érdekek úgy kívánták, teljesen ki is zárhatták az irredemptusokat a közföldek használatából. Az egyes helységek gyakran korlátozták az irredemptusok által tartható állatok számát. A közös földekből a tanács által taksa ellenében adott házhelyekből az irredemptusok nem kaphattak. Ez alól esetenként helyileg kivételt tettek. A redemptusi javak használatából való részesedésért rájuk kivetett taksák mindig alacsonyabb összegűek a zsellérekre kivetetteknél, s az állattartási lehetőségük is minden időben oly módon szabályoztatott, hogy kedvezőbb legyen a zsellérekénél. A társadalmi mobilizáció során e köztes réteg tagjai igyekeztek leginkább redemptussá válni, hiszen őket sokszor csak egy lépés választotta el attól, hogy valamennyi kiváltság teljesjogú élvezői lehessenek. Az irredemptusokhoz tartozás és a redemptussá válás feltételeit helyi és kerületi statútumok szabályozták. Legkönnyebb volt az Irredemptusok redemptussá válása az úgynevezett beházasodás esetén. Az 1762-es hármas kerületi statútum szerint az olyan irredemptusok akik „redemptusoknak özvegyeit, vagy leányait feleségül veszik a kik szántóföldet vagy acquisitio vagy coaquisitio, propter communionem juricum, (szerzés vagy közkereset által a jogi közösség miatt) successoraik is redemptusoknak tartassanak." A zsellérek rétegét a politikai jogokból teljesen kizárt a gazdasági életben pedig az lrredemptusoknál is hátrányosabb helyzetű, de a földesúri függéstől mentesültek alkották. Mindenkor csak azokat a jogokat élvezhették amelyeket a tanács engedélyezett. A redempció után bevándorolt zselléreknek ahhoz, hogy ingatlant vásárolhassanak lakosi jogot kellett szerezni. Ezt a tanács csak a kifogástalan magatartású és jó közteherviselőknek adta meg. Az egyszer megszerzett lakosi jog öröklődött, a megszerzéskor viszont időnként változó, de mindig jelentős összegű taksát kellett fizetni. Esetenként — mint félegyházi példáinkon is látni fogjuk — külön helyi rendelkezések szabták meg a zsellérség kritériumait.