Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

ganda hatása alatt, (Kongóba való áttelepítés stb.) nem mertek színt vallani, ilyenkor azonban nemcsak magyar nemzetiségűnek, hanem magyar anyanyelvűnek is vallották magukat. Azok, akik magukat német anyanyelvűnek, de magyar nemzetiségűnek vallották, túlnyomó többségűkben a való tények és a valóságos érzelmeiknek megfelelő tisztességes állásfoglalást tettek, mert kétségtelenül egyszerűbb volt magukat magyar anyanyelvűnek is vallani, s ezáltal minden vita alól kivonni, mint bevallani a német anyanyelvet, de ugyanakkor vállalni a magyar nemzetiséget, s ezáltal a Volksbund és a hitlerizmus teljes akkor terrorjával szembenézni. Az a tény, hogy a kitelepítendőket valamiféle kivételező eljárás kapcsán ebből a tömegből ki kell válogatni, az önkénynek, a visszaéléseknek, a kétségbeejtő egyéni helyzetnek, a nyilvánvaló igazságtalanságnak, öngyilkosságoknak és hasonló jelenségeknek olyan lavináját fogja megindítani, melyet csalás a múlt esztendei zsidó deportálások méreteivel lehet mérni. A második tényező: a kitelepítés gyors tempója mindezeket a jelenségeket a lehető legnagyobb mértékben fokozni fogja annál is inkább, mert közellátási, közigazgatási és karhatalmi szervezettségük egy év alatt lényegesen romlott. Mindez a hebehurgyaságoknak, az igazságtalanságoknak a lehetőségét a legnagyobb mértékben gyarapítanák, ilyen módon az előbb leírt jelenségeket a legnagyobb mértékben jókozni fogj a. Betetőzi mindezt a harmadik tényező, az, hogy a kitelepítendők akárhová mennek, teljesen bizonytalan egzisztencia felé mennek. A Szovjetoroszországba való kitelepülés tekintetében a Szovjetoroszországgal kapcsolatos és a német lakosság körében ma is hitelre találó náci propaganda folytán a legvadabb híresztelések fognak lábrakapni. De a Németországba való telepítés esetében is a németországi anyagi és egzisztenciális viszonyok rossz kilátásai fogják előre vetni árnyékukat, különösen azok körében, akik mint magukat magyarnak vallók úgy érzik, hogy a kitelepítésre nem szolgáltak rá. Mindhárom tényező együttesen azt fogja eredményezni, hogy a kitelepítendők részéről, mindenek előtt pedig azoknak a részéről, akik úgy érzik, hogy a németséggel nem voltak szolidárisak — mégha ennek valami kiemelkedő tevékenységgel bizonyítékát nem is adták, — s így a kitelepítésre nem szolgáltak rá, nagyfokú ellenállás fog mutatkozni. Ez gyakorlatilag azt fogja jelenteni, hogy ismét egy bujkálást és okirathamisítási apparátus fog létrejönni, amelyet ismét csak a múltévi méretekkel lehet mérni. Ezzel kapcsolatban pontosan ugyanazt az undorító, s embertelen sqjtóatmoszférát, kell teremteni, amelyik a múlt esztendőtjellemezte, mely igen egyszerű érthető emberi reakciókat, sötét közösség ellenes bűnökként állít be, s a közvetlen embed reagálást mesterséges és terrorisztikus eszközökkel fogja majd elnémítani akarni. Ezzel párhuzamosan ugyanaz az embervadászat, ugyanaz a vagyonszéthordás és a közéleti erkölcsnek ugyanaz az eldurvulása fog bekövetkezni, mint tavaly ilyenkor. Az áttelepítendők számának megadott volta ezt az embervadászatot különösen szörnyűvé fogja tenni, mert arra fogja kényszeríteni a hatóságokat, hogy a nagy városokban, erdőkben és hamis iratokkal bujkálok helyett erőszakkal újabb meg újabb, magukat még ártatlanabbaknak érző csoportokat vonjon bele a kitelepítésbe, amivel még nagyobb ellenállást és egyéni helyzeteket fog előidézni. Ha mindehhez számbavesszük azt, hogy közigazgatási, közellátási és karhatalmi apparátusunk a tavalyihoz képest lényegesen rosszabb és szervezetlenebb állapotban