Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)
Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan
lyik elhelyezkedett a középosztályban, amelyik éppen úgy tagja volt a Volksbundnak, mint a Dunántúlon. Jórészük megfogható, mert a Volksbund-listák megkerülnek városokban is. Debrecenben megvan és tudok budai listáról is. A közhangulatot elmérgesítette különösen Budapesten az elmúlt év. A Sztójay és Szálasi kormány alatt látnunk kellett, hogy a terrort legfőképpen ezek a sváb legények csinálták Budapesten. Ezek gyötörtek legtöbbet. Magam tudom hogy a feleségemet, aki fiamnak a börtönbe vitte az élelmet, sváb gyerekek rugdosták ki a börtön kapuján és tartották ott reggel 9-től estig és kiderült, amikor beszélni próbált velük, hogy mindegyik tudott magyarul, úgyhogy jól tudom, hogy ha most elcsendesedésben van is, roppant éles és kemény hangulat volt Budapesten a Sztójay és Szálasi kormány alatt, de az ostrom alatt különösen. Természetesen azt mondom, nem szabad mint sváb kérdést tárgyalnunk, nemcsak azért, mert célszerűtlen, de nem is igazságos és semmiképp sem helyezkedhetünk a fasizmus világnézeti alapjaira, nem csinálhatunk faji kérdést, amit mindig mélyen elítéltünk. Azt is hangsúlyozom, hogy ezért ebben az egész problémában nekünk gyorsan is kell cselekednünk. Van egy része, amit bizonyos idő eltelte után nem fogunk tudni megoldani, ha most nem sikerül, fél évtized után már megoldhatatlan. Nagy egyetértéssel hallgattam a belügyminiszter úr elsorolását, aki egész világosan elhatárolta a probléma hármas szétosztását és meg is mondta, melyek a lehetőségeink. Az amit ő harmadik pontként sorolt fel és Veres Péter alátámasztott, hogy a földreform útján a probléma tekintélyes részét, a vagyonokat megfogjuk. De Rákosit is figyelembe ajánlom az Ellenőrző Bizottság orosz vezetőségével meg kell tárgyalnunk, hogy melyek azok a lehetőségek, melyeket kimeríthetünk a jelen helyzetben. Nehéz a helyzet azért, mert lényegében nincs mellettünk szomszéd ország, ahová áttehetnénk ezeket a volksbundistákat és fasisztákat, mint ahogy átrakják nekünk a magyarokat, akik ellen sokszor semmi kifogás nincs. Mert egyrészt Ausztria is megszállott ország volt és ott most egy demokratikus Ausztria készül és a jövő szempontjából sem célszerű, ha ezek a Magyarországról kitelepítendő volksbundisták Ausztria területére kerülnek és ott alakítanak a magyarsággál élesen szembenálló magot és szertehintenék gyűlöletüket a jövőbeli Ausztriában. Úgyhogy annak a gondolatnak vagyok a híve, amit Rákosi mondott, hogy az Ellenőrző Bizottság orosz vezetőségével meg kell beszélnünk ezt a kérdést. Azt gondolom, hogy Ausztrián túl lévő területet kell választanunk, ha ez lehetséges, mert ezek a magyarországi német telepesek Ausztrián túlról eredtek ide. A belügyminiszter úrnak figyelmébe ajánlom, hogy mikor a volksbundistákat elbírálja, hallgassa meg a két Perczél testvért (Perczel Bernát és Dezső), akik a legnehezebb esztendők során élén állottak egy mozgalomnak Tolnában, Baranyában, általában a Dunántúlon és ott sok derék, becsületes sváb ember a legnagyobb üldöztetések között helytállott. 2 * (Svábok egymás házait gyújtották fel, mert az illető több mint kétszer hordta a magyar jelvényt.) Nem szeretném, ha a magyarság bárkivel szemben igazságtalan lenne, aki vállalta a 24. A „Húséggel a hazához" elnevezésű, hűségmozgalom néven ismertté vált mozgalom vezetői.
