Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

Ezeket voltam bátor előadni és kérem a hozzászólásokat, hogy letárgyaljuk a megoldási lehetőségeket és el tudjunk indulni. Gyöngyösi János külügyminiszter: En azért kérek elsőnek szót a belügyminiszter úr előterjesztése után, mert ahogy már a belügyminiszter úr a felszólalásában utalt, a kérdésnek kétségkívül nemzetközi vonatkozásai vannak. A sváb kérdésben általában megállapítható, hogy a pártok között a sváb kérdés fontosságát illetőleg nincsen nézeteltérés. Nincs atekintetben sem, hogy a hazai németség mint népi közösség szembehelyezkedett a magyar állam és a magyar nemzet gondolatával és egy bizonyos kollektív felelősség ezen a téren megállapítható. Kétségtelen az is, hogy történelmi alkalom van a kérdés megoldására, talán nemcsak alkalom, de szükségszerűség is. Úgyhogy tulajdonképpen a sváb kérdésnek a felvetődése és megoldása tekintetében is a pártok hamar egyetértő álláspontra tudnának jutni és tudtak volna jutni a felelős tényezők is, ha közben nem merülnek fel olyan dolgok, amelyek igen komoly figyelmeztetések arra, hogy a kérdést igen nagy óvatossággal kell elintéznünk. Ez az esemény, amely ezt a megoldást elsősorban szükségessé teszi, a cseh és szlovák nemzeti frontban egyesült pártoknak, tehát a csehszlovák kormányt alakító pártoknak a programja, amelynek a lényege az, hogy egy kalap alá vonja a német és a magyar kisebbséget Csehszlovákiában a kollektív felelősség szempontjából és ebből kifolyólag azt mondja ki, hogy az ott lévő német és magyar kisebbségeket, mint amelyek a csehszlovák állammal szembefordultak és a fasizmus kiszolgálóivá váltak, felelősségre kell vonni egyetemlegesen és ez abból áll, hogy ezeket az állampolgárságuktól megfosztja és csak egyenként optálhatnak az állampolgárság visszanyerése érdekében, egyenként lesznek elbírálva, hogy mennyiben léphetnek újból a cseh állampolgárság kötelékébe. Ez a kérdés egyik része, amely komoly megfontolást tesz szükségessé, viszont nemzetközileg megállapítható az is, hogy nemcsak szovjet részről, de ha nem is hivatalos, hanem komoly angol tényezők részéről olyan megnyilatkozás történt, hogy a német népet kollektív kell felelősségre vonni különösen azoknak a borzalmas embertelen cselekményeknek a következtében, amelyeket ők a zsidók és a politikailag nekik nem megfelelő elemek internálása, embertelen bánásmódja, elbánása és éheztetése, kivégzése és elégetése körül kifejtettek. Igen tisztelt Értekezlet! Természetesen mikor ilyen nagyhorderejű és nagy felelősséggel járó kérdésről van szó, én mint külügyminiszter kötelességemnek tartottam a SZEB-ben helyet foglaló nagyhatalmak képviselőinél tájékozódni az irányban, hogy vajon mint egy nemzetközi kérdést tekintik-e a németek felelősségét, vagy pedig rábízzák a kérdést az egyes államok belügyi intézkedéseire és belügyi állásfoglalására, mert természetesen ebben az esetben a felelősség súlyosabb és természetesen ebben az esetben attól kell tartanunk, hogy azok az érvelések, amelyeket mi a magyarság jogai érdekében a nemzetközi jog szempontiából felhasználhatunk és fel kell használnunk a csehszlovák pártoknak a magyarsággal szembeni törekvéseivel szemben, ezek az érvelések meggyengülnek, vagy hatástalanokká válnak, mert azt mondhatják, hogy mi is egy kisebbséggel szemben így jártunk el. Tehát a kérdést úgy lehet felvetni, hogy vajon a német kérdést a szövetséges nagyhatalmak nemzetközi vagy kisebbségi kérdésnek tekintik-e. A Szovjetunió itteni politikai szerve a leghatározottabban kijelentette, hogy a