Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

ilymódon pontosan úgy történik a németek mobilizálása, mint ahogy afasiszták a zsidókkal csinálták és ezt a demokratikus elvek alapján ellenzi és orvoslást kér. Harmadik része az eddig történt kezdeményezésnek az, hogy a Népgondozó Hivatalt felállítottuk, ennek a szervezése elég jól halad előre és tulajdonképpen készen áll arra, hogy ha elhatározzuk a kitelepítésüket, akkor már képes is lesz megkezdeni a végrehajtást és folyamatosan ki tudja magát úgy egészíteni, hogy képes is lesz lebonyolítani. Jelen pillanatban azonban ehhez a kérdéshez nem tud hozzányúlni, miután az eljárás alapelvei még nem tisztáztattak.

17 Ezek után a megoldásra és a megoldás lehető módjaira bátorkodók rámutatni, előterjesztvén az értekezletnek, hogy tárgyáljuk meg ezeket a megoldási lehetőségeket és lehetőleg még ma jussunk végleges döntésre, hogy azután cselekedeteinket ehhez képest eszközölhessük. A sikeres és gyors megoldás nem lehetne más, mint a svábság kitelepítése, amely azonban nézetem szerint az adott körülmények szerint lehetetlen. Egyrészt nem lehet kollektív népi felelósségrevonást alkalmazni akkor, mikor mi a magunk részéről más országnál ez ellen tiltakozunk. Másodsorban egy ilyen megoldás végrehajtásának rendkívüli technikai nehézségei vannak, (hová és hogyan bonyolíthatnánk ezt le), harmadszor pedig és ez a legdöntőbb, olyan politikai nehézségei és akadályai vannak egy ilyen megoldásnak, mely nem leküzdhetetlen, de mindenesetre a legkomolyabban számolnunk kell velük. Egyrészt a SZEB, magatartása és álláspontja igen fontos ebben a kérdésben, számolnunk kell Ausztria állásfoglalásával, amennyiben oda irányítanánk a kitelepítést, végül pedig ilyen lépésnek a következményei a szomszéd államok magyarságára hozhatnak igen komoly következményeket és általában nemzetközi reputációnk ezt a kérdést feltétlenül nagyon meggondolandóvá és komollyá teszi. Másik útja a megoldásnak bizonyos mértékben leplezett és részleges megoldás. Ebben az irányban mozognak^a sajtóban felvetett tervek és azok, amelyeket a közvéleményből hallunk. Ennél pedig a fasiszta németek kitelepítésének a nyílt kimondása lehetne a kiindulás, melyik mellett elég komolyan lehet érvelni és amelyik egyúttal alkalmas arra is, hogy védeni lehessen olyan támadásokkal szemben, amelyek a kérdés gyökeresebb és kollektív felelősséggel járó esetében már nehezebben háríthatók el. Ebben az esetben a feltételeket pontosan körül kellene írni, hogy a fasiszta németek közé kik számíthatók. Itt 17. A Népgondozó Hivatalt 1945. május 10-én hozták létre, amelynek hatáskörébe elsősorban az országban tartózkodó menekültek elhelyezése tartozott Hatáskörének és tevékenységének kiterjesztése csak 1945. július l-jétől történt meg. A 3820/1945. M. E. sz. rendelet értelmében a magyarországi német nemzetiségű lakosság nemzethűségét igazoló járási bizottságok létrehozása, irányítása és ellenőrzése, valamint az igazolások eredményének figyelembevételével a német nemzetiségű lakosság internálása és összeköltöztetése is jogában állott. Jogkörének kiszélesítése a Népgondozó Hivatalt megoldhatatlan feladatok elé állította, amit a néhány hónappal később bekövetkezett események jól bizonyítottak. Erdei optimizmusa tehát nemcsak akkor, de a későbbiekben sem lett volna indokolt.