Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Források - TÓTH Ágnes: Bibó István memorandumai a magyarországi német lakosság kitelepítésével kapcsolatosan

Bibó memorandumát olvasva az a meggyőződés erősödik bennünk, hogy megfelelő éleslátással és elemzéssel mindazokat a folyamatokat, eseményeket — melyek néhány hónap múlva szinte kísértetiesen úgy jelentkeztek, ahogyan arra fölhívta a figyelmet -, előre lehetett látni. A Bibó által fölvetett kérdésekkel kapcsolatban 1945. május 14-én este 7 órakor értekezletet tartottak a miniszterelnökségen.

4 Az értekezleten — a jegyzőkönyv tanúsága szerint — Erdei Ferenc, Gyöngyösi János, Veres Péter, Szakasits Árpád, Rákosi Mátyás, Kovács Imre, Zentai (?), gr. Teleki Géza és Tildy Zoltán vettek részt. A megjelentek névsorából is látszik, de összefoglalójában Erdei is hangsúlyozta, hogy a megbeszélésen létrejött konszenzus nem tekinthető a kormány hivatalos álláspontjának, csupán a pártok közös véleményének. Ugyanakkor kérte az értekezlet felhatalmazását, hogy Gyöngyösivel közösen a minisztertanács előtt ismertethesse a tárgyalás eredményét. A pártok között létrejött konszenzus után Bibó, mint a belügyminisztérium törvényelőkészítő osztályának vezetője, a svábok igazolásáról hozandó törvény megszerkesztését kapta feladatul. A 3820/1945. M. E. számú rendelet megalkotásáról a következőképpen emlékszik: „a 4. Bibó visszaemlékezései szerint Erdei Ferne az általa fogalmazott memonrandumot még ugyanaznap - 1945.május 14-én - minisztertanács elé vitte. Valószínűleg erre a mozzanatra rosszul emlékezett, hisz az értekezleten résztvevők, de Erdei összefoglalójából is az derül ki, hogy pártközi megbeszélésről volt szó. Bibó egyébként - Huszár Tibornak adott interjújában - az értekezleten született konszenzust a következőképpen értékelte: »... leszögezték, hogy az esetleges sváb kitelepítések és a csehszlovákiai magyarok kitelepítése között semmiféle organikus összefüggés nincs. Ez elég szamár megállapítás volt, hiszen ez ténykérdés volt, s már jelek voltak arra, hogy a csehszlovákok erre hivatkoznak. De egyben úgy is határoztak, hogy a kérdést a legegyszerűbb a potsdami értekezlet elé terjeszteni, s megkérdezni, van-e szándékuk német kitelepítést elrendelni Magyarországon is. A potsdami értekezletnek, gondolom minden eszébe jutott, csak az nem, hogy Magyarországon ilyet elrendeljen, hiszen nem rendelt el Romániában, Jugoszláviában sem. Ezzel azonban a magyarországi svábok ügyéből akta lett, s ha már felelni kellett a magyarok kérdésére, a legegyszerűbb az volt, hogy a lengyel és a cseh kitelepítésre vonatkozó határozatok mellé hozzácsapják a magyarországi németek kitelepítését is." Huszár Tibor: Bibó István. Beszélgetések, politkiai-életrajzi dokumentumok. Debrecen, 1989. 91. Bibó Ezen megítélésével vitatkoznunk kell. Véleményünk szerint ugyanis a magyar kormány kérdésfeltevésénél jóval nagyobb súllyal eshetett latba a csehszlovák követelés, amely a nemzetközi diplomáciai tárgyalásokon nem hagyott kétséget afelől, hogy nagyszámú magyar nemzetiségű személyt kívánnak Magyarországra áttelepíteni. így a csehszlovák kormánynak is érdekében állt, hogy a szövetséges nagyhatalmak a magyarországi németség kitelepítéséről is határozzanak. Éppen ezekben a napokban - 1945.július 3-án - a csehszlovák kormány ismételten jegyzékben követelte a szövetséges nagyhatalmaktól 2-2,5 millió német és 40.000 magyar áttelepítésének lehetőségét. Fülöp Mihály: Bibó István a magyarországi németek kitelepítéséről. In.: Magyar Nemzet, 1989.március 4-i szám.9.