Bács-Kiskun megye múltjából 11. (Kecskemét, 1992)

Tanulmányok, feldolgozások - KŐHEGYI Mihály — Merk Zsuzsa: A bajai születésűek névváltoztatásai (1895-1945)

gezni, jól látható azonban — ha csak azokat számítjuk, ahol a néwáltoztatók foglalkozása ismert —, hogy számszerűen is többen vannak a közalkalmazottak, az értelmiség, mint az iparosok, holott a népszámlálásoknál kimutatott adatok szerint ez utóbbiak háromszoros, négyszeres túlsúlyban vannak. A nevűket változtatók elsősorban a közalkalmazottak (a vármegyén, városházán dolgozó köztisztviselők, egyéb alkalmazottak, pl. altisztek), a fegyveres testületek, a MÁV, Posta alkalmazottjai, valamint az értelmiség (tanárok, orvosok, ügyvédek s más magánhivatalnokok) soraiból kerülnek ki. Míg 1919-ig a közalkalmazottak csak 10%-át adták a néwáltoztatóknak, 1920-tól 1944-ig már 33%-át. Nagy az eltérés a vállalkozó, kereskedő réteg esetében is, 18%-ról 7%-ra esett vissza, s e mögött a zsidók névmagyarosításának korlátozását kell keresnünk. Csökkent az iparosok aránya is, bár lényegesen kevésbé, 46%-ról 33%-ra. Elég magas azoknak a száma, kiknél csak az apa foglalkozását ismerjük, de ezek az adatok is beszédesek. Ugyanannak a két foglalkozáscsoportnak az arányai a legmagasabbak, ami azt mutatja, hogy az iparos, a közalkalmazott, valamint az értelmiségi családokból került ki a az új nevet választók zöme.

41 Feltúnő azonban a kétféle összegzés összehasonlításánál a földműves és munkás kategória esetében a különbség. (11% ahol a néwáltoztató foglalkozást ismerjük, s ennek kétszerese, 22% ahol csak az apáét.) Feltételezhetjük, hogy a földműves-, munkáscsaládok felnőtt gyermekeinek egy részénél a névmagyarosítást éppen egy másik foglalkozásba, foglalkozási viszonyba való átlépés okozta. Közülük kerülhettek ki azok, akik a gazdasági válság által legjobban sújtott mezőgazdaságból menekülve, biztos megélhetést, „nyugdíjas állást" keresve mentek például a vasúthoz, vagy altisztként, vármegyei, városi alkalmazottként igyekeztek maguk és családjuk jövőjét megalapozni. A kiútkeresés József Attila megfogalmazta módja, a„Hol lehet altiszt, azt kutatja" rejlik ezek mögött az adatok mögött. A foglalkozás szerinti megoszlás vizsgálatát 1931-ben, 1933-ban és 1934-ben részletesebb bontásban is elvégeztük. Azért választottuk e három évet, mert az 193l-es évben születik meg egy helyi kezdeményezésű mozgalom, míg a másik kettő az országos fellendülés csúcspontja. (L. VII. táblázat) 41. Az egész vizsgált korszakra vonatkozó országos statisztika nincs, mely a névváltoztatások foglalkozás szerinti kimutatását adná, mindössze három évre vonatkozóan ismerjük ezeket (1927-1929). E szerint a közszolgálat és a szabadfoglalkozások, valamint a .véderő" a névváltoztatások 35%-át adják, míg a népességhez viszonyított arányuk mindössze 6%. — KOVÁCS Alajos 1930. 239.